A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (203) Úton (132) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (96) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Kedvenceink (73) Zsömi (71) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (52) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2013. febr. 27.

Drótszamár

Azzal a lendülettel, ahogy lezártam a horgászidőszakot, lezártam azt a fejezetet, nyitottam egy másikat. Pontosabban újranyitottam.
Újraindítom a kerékpáros "karrierem". Azt is, ideiglenesen hagytam abba ...hány esztendeje is már?
Jobb nem is belegondolni!
Inkább abba, miként is kezdődött?

Kisiskolás koromban lettem a kerékpározás "szerelmese".
Apám használt egy Csepel Túra kerékpárt. Szolgálati birigli volt, de néha lenyúltam. Nagyszüleimnél. Méretben nem igazán illettünk össze, de ugyebár nem minden a méret! Először megtanultam egyensúlyozni vele. A pedálon állva gurultam a lejtőn, fék helyett meg leugrottam ha túl közel merészkedett valami. Lévén férfi kerékpár megpróbálkoztam a váz alatti tekeréssel, de az nekem nem igen hozott sikert, viszont vitt sok "zománcot". Rólam.
Nyár végére összeszedtem a bátorságom, meg addigra pár hiányzó centit is. Annyi kellett ahhoz, hogy a vázat átlépve épp leérjen a lábam a pedálokra, de az ülésre nem ért fel a glottos. Nem baj! Majd állva! Csodák csodájára ment a dolog. Néha beakadt a kormányvég a kerítésbe, vagy egy kóbor meggyfába, de hát ugye ez a szépsége. Én mindig is nagyon gyorsan szoktam bátorságra szert tenni. Most is az történt. Másnap már szívfájdalom nélkül fordultam rá a Hadastyán közre. Tudni kell, hogy a köz meglehetősen lejtős volt.
Szépen gyorsultam! A lábam meg rövid volt a kontrázáshoz. Még inkább a technikám. Szóval nem ment a kontra. Még szebben gyorsultam!
Kiderült, az első fék inkább csak kötelező kellék. Csodálatosan gyors voltam! Oszt elfogyott a köz! A Hadastyán köz ugyanis alul a Szent László utcába torkollik. Derék! Szögben. Mai napig nem értem, miként tudtam elfordulni akkora sebességgel, de ha becsukom a szemem, akkor most is látom azt a szép kátrányos villanyoszlopot amelyik vadászott rám!

Azért megtanultam rendesen biciklizni. Kisebb szünet következett, mert lévén a szegénység, nem tellett biciklire. Néha azért rápattanhattam egy-egy kölcsönbringára. Mint azon a nyáron is, amikor először ültem váltósra.
Ritka volt még akkortájt. Valami SR típus volt és egy sporttársé.
Épp Kaposújlakon, a reptéren versenyeztünk. Modelleztem évekig, mint talán már említettem valamikor. Szóval, két start közt elugrottam vízért.
Jól beletapostam az SR-be, hasították a kerekek a füvet, menekültek is a szöcskék. Jobb kezem a kormányon, a balban meg tartottam az üres üveget a mellem előtt. Hopp! A mellső kerék belekapott egy hosszanti barázdába és az vezette. A brázdát a vitorlázógépek csörlőgépes felvontatását szolgáló és leoldáskor lezuhanó drótkötél vágta a talajba. Nyomtam egy nagyot a kormányon és ..... És nem pattant ki a vájatból a kerék, mert laza volt a kormányt tartó kónuszos csavar. A kormány kifordult, én pedig felfordultam. Tíz pontos esés volt. Gyönyörű íven, át a kormány fölött, talajfogás mellen és csúszás. Csakhogy ... ! Csakhogy a mellem és a talaj közt volt az üveg. Ripityára ment és én csúsztam a cserepeken. Trikóban! Nyár volt, meleg volt. Még csúsztam, de már azon gondolkodtam: mennyi idő alatt fogok elvérezni? Érthető talán, de kissé izgultam mikor felálltam. Leráztam a trikómba akadt cserepeket, majd lerántottam a trikót is. Ugyanis nem piroslott! Azóta is értetlenkedek, mert egy karcolás nem sok, de annyi sem esett rajtam.
Viszont mehettem vissza üvegért.

Végre, aztán vége szakadt a nagy szegénységnek! Maradt még belőle, de egy biciklit már kiszorítottak a szülék. Szuper!
Szovjet gyártmányú Daru bicikli volt. Erős, masszív! Persze nem váltós, de kit érdekelt? Engem nem. Kellett is a masszív szerkezet, mert erősen rákaptunk a  terepezésre. Pali barátommal és tettestársammal többet voltunk terepen, mint közúton. Sokat jártunk Szarkavárra a motokrossz pályára. Tudni kell, Európai szinten is hírhedten kemény pálya volt. Na hát, mi ott gyakoroltuk a terepbiciklizést, meg a halálfélelmet. Néha.
Mint akkor, mikor lejöttem a "siratófal" néven elhíresült meredélyen.
Annyira meredek volt, hogy néha a 250-es gépek hanyatt estek rajta felfelé menet. Ott akartam én lejönni. Le is jöttem. Mondjuk fele részt szálltam.
Mikor felálltunk a tetőn induláshoz és lenéztem, hát .... Majdnem inamba szállt! Olyannyira meredek volt, középütt egy hajlattal, hogy a hajlat alatti rész nem is látszott egy darabon. Jó ideig hergeltük egymást, majd nekiengedtem a gépet. Már azt sem értettem miként maradtam két keréken, de azt sem, miként maradt benn a két kerék a vázban? Pali sem érthette, mert nem jött utánam. Megértettem! Ha valaki megértett, hát én igen!

Nos kérem, ezt a töretlen sportpályafutást indítom most újra. Kivéve a fentebb felemlegetett történéseket. Voltak még szép esetek -mesélés közben előjön-, majd alkalomadtán lejegyzem. Most azonban "elgurulok"!

12 megjegyzés:

  1. Bajás család2013. 02. 27. 18:12

    Balesetmentes jó utat kívánunk hozzá! Alkalomadtán szólhatsz, ha úgy gondolod, pár kilómétert mehetünk együtt is. Én nem vagyok semmi rossz elrontója! ;-)

    VálaszTörlés
  2. Élvezettel olvastam régi-új szenvedélyedről. Szintén balesetmentes utat kívánok neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      - Vigyázz! Szakadéééééééééék!
      - Látóóóóóóóóóóóm! :))

      Törlés
  3. Húúú, akkor most ezek szerint nagyon aggódjunk érted?
    ;)
    Úgy 10 évvel ezelőtt, estem nagyokat, mikor a kutyát biciklivel futtattuk...
    (Afgán agár)
    Csak velem volt hajlandó futni, mármint úgy, hogy fél kézzel a pórázt fogtam...
    sejtheted!
    :)
    Azért, vigyázz ám nagyon magadra, most hogy jön a szezon!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh! Nem kell. Jó az őrangyalom. Pedig ellátom tennivalóval. :)
      Láttam a "neten" kerékpárra csavarozható futtató "kütyüt".
      Köszönet! Én vigyázok, csak tegye más is.

      Törlés
  4. Valamikor én is apám férfi kerékpárján, a váz alatt tanultam a biciklizést, jó, nehéz kerékpár volt, jaj de rég volt.
    Sok szép élményben legyen részed, mi pedig várni fogjul beszámolóidat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gurulnék már, de amióta útra kész a drótszamár, azóta esik az eső minden áldott nap. :)

      Törlés
  5. Üdv a klubban!
    Pofára esésből nekem a legnagyobbat a gőrkori intézte. Gyönyörű lejtő, elhagyott közút, a végén körforgó. A közepén füves tér.
    Egyensúlyozni már tudtam, kanyarodni még nem. Egyenesen beszáguldottam a körforgó közepére. Ott a kerék magasságú utcakő megállított, én pedig orral fúródtam bele a földbe.
    Pár csepp vér szétkenése után fordultam vissza a következő körre.
    Másodszor már csak a lejtő közepéről gyorsultam, és éppen elkerültem a bajt.
    Harmadszor... negyedszer... aztán már nem emlékszem, csak arra, hogy amikor már nagyon ment, akkor 180 fokos fordulat következett a Csibészkléék háza elé.
    Aztán amikor már ez is sikerült, akkor jött a törés.
    Mármint a gőrkori vasa tört szét, ami a kerekeket tartja, és én ismét felmosórongyot játszottam.
    Szerencsére volt még egy suszter a környéken, aki korábban szíjat is cserélt nekem a gőrkorin, és ő még hegesztő embert is ismert.
    De valóban csajozni 12-14 évesen igazán bringával lehetett, és nem gőrkorival.
    Látom, Neked is kezdődik a második gyerekkor. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nekem kimaradt. Sem görkorizni, sem korizni nem tudok. Azért esni tudtam. Abból aztán nagyokat is.
      Naná! Egyszer el kell kezdeni. :))
      - Vigyázz! Sündisssssz...
      - Kösssssssssz....
      Hm. Szerinted vegyek gumijavítót? Vagy? Váll-ra! Menet! :)

      Törlés
  6. Megyén belül nyaranta óriási kerékpártúrát szoktam tenni.
    A nyáron meglátogattam gyermekkorom egyik olyan helyszínét, ahol 44 éve nem jártam.
    Mit ne mondjak, szívmarcangoló érzés vett erőt rajtam.
    Aznap 70km volt a kerekeimben és a vádlimban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huhúúú! Nem bagoly vagyok, bár füles. Csak arra reagáltam, most besokallnék a hetvennel. :)))

      Törlés