Naná, hogy ez a kép sem ma született! S nem is ma száradtak ki a benne lévők. Szeretem ezt a régifajta befőttes üveget, manapság már effélét csak kéz alatt lehet szerezni, az újak csavaros tetőhöz készülnek. Szeretem azt is ami benne van. Az alul lévők szárított rizike félék, legfelül szárított nagy őzláb egy darabja. Tán nem így képen a leginkább bizalomgerjesztő, de hát az ívelt üveg tükröződik, torzít. Bezzeg az üvegbe zárt illat, s íz! Jövőre, próbáljátok ki!
Az üveg csodás, az abrosz végképp, és ami az üvegben benne van...nos én tudom, mert nekünk is van, mennyei!:-)
VálaszTörlésÖrülök hogy tetszik! Köszönöm szépen! :)
TörlésTényleg szép látvány, ezek a régi üvegek pedig lassan kincseknek számítanak. Nagyon szeretem a szárított gombából készült levest.
VálaszTörlésVigyázok is rá, meg a párjára. Már csak kettő van. :)
Törlésnapon szárítottad?
VálaszTörlésIgen. Nincs szárító, aszaló gépem. :)
TörlésCsodás! Az egész úgy, ahogy van!:) Én is féltve őrzöm minden régi üvegemet, amit még felleltem a padláson:)
VálaszTörlésSajnos, ilyen csodás gombák nem kerülnek beléjük:)
Köszönöm szépen! Az idei éven már elkéstél vele, de jövőre száríthatsz. :)
TörlésÉn kivenném az üvegből, mert túl nagy a fejem. Hacsak nem szárítod megfelelő méretre a meghívás előtt. Az ausztrál, vagy újzélandi bennszülöttek értettek a zanzásításhoz. Lehet, hogy nekik is olyan szűk szájú üvegben tálalták a gombát?
VálaszTörlésKénytelen leszek majd kivenni,mert nincs füstölőm a zanzásításhoz. Meg amúgy sem a szívem csücske a módszer, mivel olyan őszintétlen lesz tőle még a mosoly is. Bár tartós!
Törlés