Sárga vadalma

Ez sem esik messze a fájától.
Szerencsére!
Szerencsére, mert amilyen apró, ha messze esne, hát nehéz lenne megtalálni a nagyobb fűben.
Pedig vigyorog mint a vadalma.
Remek nasi ez a rábukkanó vándornak. Feltéve persze, ha tudja miként ajánlatos fogyasztani belőle.
A fáról lecsippentve nem. Ott szép s mosolygós, csak épp ehetetlen.
Fáról szedettet a duzzadt fogínytől szenvedőknek ajánlanám, mert szépen összehúzza (nem csak az ínyt) olyannyira összehúzza, hogy tán még a fogak is lötyögnek utána.
Savanyú és fanyar na!
A földre hullottak között van fogyasztható. Akkor ízes, ha már belül barnul. Akárcsak a vackor.
No persze, válogatás közben nem árt a konkurenciára figyelni, mert nem ismernek tréfát ha avatatlan kezek akarják elorozni kedvenc gyümölcsük.
Tudják ők mi s melyik a jó. Most van szezonja. Úgy hullik, s úgy hordják a vadak, hogy már nem sokáig lehet ízlelni. Ha a fáról lefogy, alóla már hamar elfogy.