Túl nagy meglepetés nem ért, mert sérült volt, több alkalommal javított és korhadásnak indult. Ráadásul a lapát gerincrésze, a főtartó korhadt be, idő kérdése volt csak a törés. Ha a kikötőhöz közelebb éri a vég, azt nem bántam volna, így elvacakoltam egy darabig az erős szembe széllel míg bevergődtem az állásomba.
Úgy döntöttem, vége a sérülések kezelésének, drasztikusabb megoldás kell!
Csonkoltam hát a sérült evezőt, amputáltam róla a törött tollat egy jó darab nyéllel együtt. Az egészséges részig. A csonkolt részt viszont pótolni kellett!
Volt nekem eltéve egy szintén csonkolt evezőm, de annak a szára tűnt el anno. Nem tudom miért is, mert én már így, rövid nyéllel kaptam, még akkor, mikor a csónaktestet vettem. Grátisz!
Eddig nem kellett, mert hát mit lehet kezdeni egy darab rövid szárú lapáttal?
Azt, amit most! Végtag átültetés.
Hozzászabtam a nyélhez, kellő hosszra, illesztéssel. Középütt befúrtam mindkét darabba tíz centi mélységbe, abba került be egy tíz milliméter átmérőjű menetes szár, összefogni a csonkokat.
Tíz centi az egyik, tíz a másik felébe. Ez azonban szerintem kevés lenne, mert a fúrás gyengíti az evezőszárat a feszítő hatás pedig idővel hasadáshoz vezetett volna. Ezért kapta kívülről, borításnak, erősítésnek a műanyag csövet. Az eredeti evezőszár vastagabb volt mint a cső belseje, azt méretre csiszoltam, a donor vékonyabb (ezért is, nem a ferde vágásos illesztés mellett döntöttem), azt pedig műanyag szalaggal méretre vastagítottam.
Az összeillesztés volt a legnehezebb. Az eredeti evezőszárba becsavartam a menetes fémszárat majd ráhúztam a műanyag csövet. Utána toltam bele a donor lap szárát. Meglehetősen passzentos lett. Majdnem túl passzentos, de azért sikerült beilleszteni.
Új festést kellett kapjon, mert a donor tolla piros volt, a szára meg sötétkék.
Az első felszínes reakcióm: a frász volt.
VálaszTörlés:) Így kell hatásvadász címet kreálni. :)
Törlés