Ez egy faóriás, egy a már lenyugvó nap fényében fürdőző óriás, a Deseda partján. Más-más szögből, más-más ágai a kék ég hátterében.
S, hogy miért készültek a fotók?
Ha őszinte akarok lenni, csak úgy. Egyszer csak bevillant és körbe fényképeztem a koronát. Időm volt rá, a botok bevetve, a halak nem zavartak. Más sem. Néha elhúzott a vízen egy-két hápogi, egyszer hattyúpár szelte a levegőt a jellegzetes hangú szárnysuhogással. Amúgy a nagy csend. Sem madárfütty, sem a kishalak pittyegése. Egyszer hallatszott egy távoli pontyugrás, majd rövid ideig egy hajómodell motor jellegzetes visítása a toponári kikötő irányából.
Nagy csend a nagy kékségben egészen a szél feltámadásáig. Onnét kezdve, a süket csend után, szinte fülsiketítő volt a lehulló falevelek zaja. Igazi ősz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése