Látványos ez a fennsík a környező hegyekkel. Elmenne akár egy vadnyugati film helyszínének is. Szinte már vártam, hogy a lenyugvó nap fényéből előbukkannak a lovasok.
Nem mellesleg a nyomok arra mutatnak, hogy járják lovasok a fennsíkot. De nem csak azok. Terepmotorosok, s hát négy keréken terepezők is. A szélesebb utakat szét is vágták alaposan, jó sárosra, kénytelen voltam mellőzni az "úthálózatot".
No persze ez engem cseppet sem zavart, sőt.
Aki evett már az tudja, igen vékony a húsa és igen sok benne a szőrös magocska. Az íze viszont kárpótol.
Juthattam volna jóval messzebb is, volt is olyan gondolatom, hogy felrobogok a lenyugvó nap után a hegyre, de inkább fényképeztem. Ha felmegyek a nap után, akkor egyrészt nincsenek ezek a képek, másrészt úgy kellett volna onnét lebotorkálnom, mert ugye megint nem vittem magammal lámpát. Így csak a fennsíkon ért a sötét, ott bőven elég volt a hold fénye, a levezető utat meg már ismertem.
Eredeti fotók a: Pomáz és környéke Google albumomban. Már persze, ha érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése