valahol Csikóvár felett
A negyedik kilométerem végére fordultam rá, no meg egy szélesebb erdei útra, mikor kiszúrtam az út szélén heverő őzet.
Jöttemre felemelte a fejét, megálltam és azzal le is tette.
A köztünk lévő távolság okán azonnal tudtam, baja van.
Ha nem lett volna hát elugrik.
Ő már beszélt állatorvossal, akik foglalkoznak vadak gyógyításával is ámde nem jönnek ki érte. Sem az erdészet, sem vadász, vadőr el nem volt érhető. Hiába no! Hátvégén a fű sem nőhet, csak haldokolni szabad szép csendesen.
Alaposabban megnézve szegény sérültet, nekem minden reményem elszállt, nagyon le volt már soványodva, rengeteg horzsolásos sérüléssel, még több (százszám) kullanccsal. Látszott, nem frissen sebesült.
Telefonos konzultáció után az állatorvos gerincsérülésre gyanakodott.
Közben vártunk, hátha a rendőrségi ügyelet kihalássza a vadőrt az éter rengetegéből, vízzel kínáltuk a sérültet, ámde nem fogadta el. Hiába, nem szokta a gondoskodást, az embert, "csak" egy vadon élő állat. Nem tetszett bár, de az idő csak pergett -megítélésem szerint az ő homokorája is- kénytelenek voltunk magára hagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése