Gyönyörű holdas éj. Annyira világított. hogy nem mertek előjönni a toportyánok. Olyan nagyon nem hiányoztak ámbár engem nem fenyegetett az a veszély, hogy rálépek a kicsikre mint Toldit. Egyrészt nincsenek már kicsik, másrészt nem mászkáltam szerteszéjjel a nádban. Maximum hallgathattam volna őket ha ők mászkálnak vagy más módon hangoskodnak.
Nagyobb baj volt az, hogy sem a harcsák, sem a fogasok nem jöttek elő. Hallgattam az éjszakai neszeket, néztem a fényben játszadozó lepkéket, bogarakat és a vízben pittyegő apróhal népet. Hallott néha egy-egy rablás, de szerény volt még a hang is nem utalt semmi nagyobb vérengzőre. Karika sem mozdult.
Másnap pedig, ez a harcsafióka cibálta addig a süllős szereléket míg ki nem hívtam a partra. No persze ő mehetett is vissza. Nagyon aprócska nagyon tapasztalatlan ráfér még a szellemi de pláne a testi növekedés.
Az éjszaka meg olyan volt mint az előző, szinte már ikertestvér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése