Hogy is ...?

A tegnapi bejegyzésre tett fel pár kérdést Ágnes. Joggal és jó kérdéseket.
Joggal, mert mint írja Ő is tart a saját szedéstől és jókat, mert csak úgy nem lehet belecsöppenni a gombák világába.

Íme a kérdések: "Te kitől tanultad, melyik ehető és melyik nem? Nem félsz, hogy egyszer tévedsz? Bevizsgáltatod vagy bízol magadban egészen? Tanulható ez?"

Hogy is kezdődött? Édesanyám szeretett nagyon gombászni.
Ő gyerekkorában sokat járta a Dennai-erdőt és annak környékét.
Ott és akkor tanulhatta az alapokat az öregektől. Azután sok-sok évnyi munkában töltött kihagyás, majd újra kezdte. Néha elmentem vele.
Sokszor nem. Fordítva kellett volna, de már késő. Pár, általa szedett fajt megtanultam közben, de keveset.  Azután én is kihagytam hosszú éveket. Akárcsak Ő anno. Véletlen? Ha vannak véletlenek.

Néhány éve kezdtem, kezdtük újra. Melinda egy volt kolléganője volt nagy gombagyűjtő és tőle kaptunk kedvet. Nem vele mentünk, csak a kedv jött meg. Először a kevés meglévő tudást használtuk és néhány jobb képes határozót. No és természetesen a gombavizsgálót! Bizonyára szerencsés vagyok, mert nem csak megvizsgálta a szedést, de sokat beszélgettünk is a gombákról, magyarázta a különbségeket, megmutatta az általa használt szakirodalomban. Tanultam tőle is, később már tőlük. Anya és fia látja el a szakértői teendőket Kaposváron. Nem irigylem a felelősséget, amit viselnek.

Először, csak kevés fajt gyűjtöttünk, csak azt amit biztosan ismertünk és azt is minden esetben elvittem vizsgálatra. Például vargánya, néhány más tinóru faj, csibegomba, rizikék. Másnak is ezt tudom javasolni. Csak kevés fajt gyűjteni előszörre és azokat nagyon meg kell tanulni! Később aztán már lehet bővíteni a palettán, ha már emezekben biztos a tudás. Az újonnan felvett fajokat szintúgy vittem a gombavizsgálóhoz és a vizsgálat közben elmagyarázta mire kell vigyázni velük kapcsolatosan. Nehéz a biztos meghatározás! Még több határozóval és a nettel is. Legbiztosabb a szakértő!

Hogy félek e? Nem. Csak óvatos vagyok és tartok tőlük. Szerencsére kevés a halálosan mérgező faj, azokat kell nagyon megjegyezni. Mint például a gyilkos galóca! Persze enyhébb lefolyású mérgezést sem szívesen vennék -pláne hogy nem csak én fogyasztom el  szedett gombákat hanem családtagok is- ezért csak a száztíz százalékig ismert fajoknál hagyom ki a szakértőt. Már van pár ilyen. Azért már ízletes rizikével, vagy vargányával nem megyek el hozzá.

Tanulható, sőt folyamatosan kell is. Gondolkodtam már, hogy padba is beülök a gombák miatt. Meglátjuk.  Addig maradnak a szakkönyvek, az internet és a legfőbb, a gombaszakértő. Ha beülök egyszer és el is végzem, na majd akkor fogok magamban bízni egészen. Vagy akkor sem.
Láttam én már olyan gombát, ami a szakértőt is elbizonytalanította. Na ilyen esetben ... dobás! Bonyolult egy kérdés ez. Hisz most is mondhatnám, bízok magamban, mert csak a százszázalékosan ismert, vagy a bevizsgáltatott gombát használom fel. Ez a legfőbb szabály! Ezt kell betartani!