Az első ...

Bekopogtatott a tél és hozzá mindjárt hozta az első havat is. Nem is csekély mennyiséget. Este tízre már szépen takarta a tájat. Mindamellett azt hiszem, ez bíz amolyan bemutató csak.
Ez a kép kicsit retro hatású, gondolom az utcai lámpa sárgás fénye miatt.


Hiába ma a hűvös szél, a zöme elolvad s mire kopog majd a fagy hidegétől, már csak a puszta föld marad.
Zsömi a kései óra ellenére is nagyon élvezte. Belemerült a hóba, pedig máskor nem húzza az időt. Neki ekkorra már "fellövik a pizsamát".


Ezeket a havas fákat pusztán csak a látvány szépsége okán suvasztom ide.

A hőmérséklet még kevéssel nulla felett, ezért aztán a hulló hó nedves, tapadó és nehéz. Be is vonta az ágakat szépen. Sőt ...

Épp ezt a termetes, sűrű fát örökítettem meg, mikor egy hangosat pattant, majd még egyet és utána szép lassan, ropogva dőlt felém. Megállt egy pillanatra -épp annyi időre, míg hátra léptem egyet- majd újra pattant és elém borult. Térdre kényszerítette a súly. Szabályosan kettévált.

Talán a fotón annyira nem látszik, de itt a második képen már földre hajtotta egyik legnagyobb és legszebb ágát. Bevégeztetett. Nagy és hosszú a szakadás, amputált a vizes súly.
Pedig ez még csak a tél kezdete, az első, a bemutatkozó kopogtatás.