Megnyúztam a ...

Öreg. Nem nagyon, de öreg.
Nem tudom a korát megmondani.
Nincs annyi idős mint a "Brifkó". Valamivel fiatalabb, de nem mai darab s már nem is divatos.
Mi a különleges benne? Semmi.
Hacsak az nem, hogy randa, kopott és kissé piszkos. Mint általában az öreg natúr bőrök. Na ennek sztorija van!
Eredetileg nem volt natúr bőr. A külsejét fényesre dolgozták s sötétbarna színben pompázott. Fényes volt s könnyen tisztítható. Mindaddig, míg el nem kezdett a fényes réteg repedezni, majd apró darabok hámlottak le róla. Repedezett lett, foszlott, kopott, iszonyatosan lerítt róla a viseltesség s mi tagadás, randa volt, de nagyon! Néha megfordult a fejemben, lefűzöm róla a kulcsokat, előveszek egy kulcstartót a sok közül, ezt meg elkísérem utolsó útjára. A kukáig. Nem ez lett.  Unalmamban kapirgáltam egyszer egy felhámló darabot a fényességéből s egész könnyen lejött. Elő a bicskával! Viszonylag könnyen s viszonylag gyorsan megszabadítottam a külsejétől. Ha úgy tetszik megnyúztam! S előbukkant a natúr bőr. Akkor még természetesen tiszta volt, ennél fogva világosabb színű. Mi következik ebből? Igen. Ideje megpucolnom. Így is lesz. Most tehát megpucolok!