Sámli

Nem is mutattam még. Elkészült, lefotóztam, Pöti leányom elvitte én meg elfeledtem megmutatni. Persze! Jogos a felvetés. Mi a francnak mutogatok én egy sámlit? Mi van abban? Semmi különös. Csak a születésének története nem teljesen szokványos. Nagyszüleimnek volt egy sámlija, nagyapám készítette, nagyanyám használta, majd később édesanyám. Nagyon régi darab és nagyon megviselt. Azon a sámlin még ültek a gyerekeim is és elmeséltem nekik hogy ez az én nagyapám, az ő dédnagyapjuk keze munkája.

Állítólag meg is van még az a sámli, öcsém megígérte, előkeresi egyszer és elhozza nekem. Szívesen felújítanám. Ráférne, mert nagyanyám sokszor azon hasogatta hasábfából a gyújtósnak valót, meg egyebeket is vagdosott rajta, mondván inkább az sérüljön mint más. Látszik az ülőlapon a balta és a kések nyoma, meg hát össze is száradt mára a fája alaposan. Talán egyszer ....
Nos hát annak a sámlinak a léte, története eredményezte, hogy Pöti előállt a kéréssel, szeretne egy sámlit, de nekem kell elkészíteni. Többször is kérte, én meg csak húztam a megvalósítást. Az idén aztán nekiálltam és megkészült. Anyagának akácot választottam, szép fa, strapabíró, tartós és nehéz.
Úgy döntöttem nem veszem le róla a kéreg alatti puhább, világosabb részt, ad némi díszítést az ülőkének. Meglehetősen sokat gondolkodtam a formáján, mert egyszerűnek akartam de közben azért mutasson is, stabil legyen de ne robusztus, s ne teljesen szabványos megjelenéssel de kissé retró hatással bírjon. Ezért aztán nem törekedtem a derékszögekre, párhuzamokra, élek egyenességére. Sőt! Néhol rá is dolgoztam kicsit a csiszolással.
Az éleken kissé lehúztam, elvettem a deszka fűrészelés adta élét szögét, hosszban meg picit hullámosra is dolgoztam. Mintha elnagyolt lenne kissé, durva kéz s szerszám munkája és mégsem. Talán visszaadja a kép!
Én úgy vélem sikerült, Pötinek meg nagyon tetszik, használatba is vette. Egyet még biztosan készítek!