Most már tényleg az erdőben!
Megjártuk ugye a Seegrotte mélységeit. Szokni kell a földalatti létet, mert hát az idő szalad s ... Na hagyjuk! Nem sürgős!
A vakondlét végeztével irány a tető, irány a Huszártemplom!
A túravezető előre közölte, ez lesz a bemelegítő szakasz. Az volt. De nem csak az, hanem a kimelegítő szakasz is. Dacára a gyönyörű helynek, a dús erdőnek, érdekes, de a környék imitt-amott oxigénhiányos.
Kissé megpihenvén nekitámaszkodtam ... nem kellett volna?
Varázslatosan szép a táj, szép az erdő, túrázásra termett. Sajnos itt is olyan a terep, mint odahaza is sokfelé, a hegytető nagyon magasan van és távol, meredek az ösvény s hosszú.
Itt épp azt nézem honnét jöttünk? ... Ááh!
No meg azt, hová megyünk? ... Uff!
Még egy kicsit taposom az emlékezet ösvényét és legközelebb fent leszek, leszünk a Huszártemplomban.
Másik fa nem volt? Pont ennek kellett támaszkodnod?
VálaszTörlésDerékban olyan masszívnak tűnt mint én. :)
Törlés