Már kerekedik is. Ugye?
Nem sok kellett hozzá, hogy beteljen a két esztendő, mire végre Szegedre vezetett utunk, s ott "sétáltunk egymással szembe".
Az időjárás is kegyeibe fogadott bennünket és a megbeszélt találkozóra elállt az eső.Zsömi kissé zavarban volt, úgy vélem a fotón is látszik. Zavarában az ajándékot is elfeledte megköszönni -bár tán egy puszit adott?- az viszont látszik, birtokba vette és erősen a szívéhez nőtt.
A babusgatáshoz hozzátartozott az új kedvenc csipkedése, ezért szegény majom kisebb koponyaműtéten esett át és a fülét is kellett plasztikázni. Meg sem látszik!
A kezdeti szeretetrohamot átvette a csendes ragaszkodás.
Most is együtt pihennek. Köszönet a kabaláért! Köszönet a szeretetért! Köszönjük, hogy találkozhattunk!
Kedves Józsi!
VálaszTörlésKöszönöm!!!
Szívem teljes szeretetével....
A találkozást..a barátságot....Zsömike kutyafuttában adott pusziját!!!
Örülök, hogy megismerhettelek benneteket!!!
Visszavárlak titeket...
Én köszönöm kedves Erzsi! Zsömi nevében is!
TörlésEnyém a megtiszteltetés!
Legközelebb már meg fog ismerni. Biztos vagyok benne. :)
Csodálatos...sok ilyen bejegyzést lenne jó olvasni....emberi kapcsolatokról, találkozásokról ember és kutya összetartózásáról.(olvastam Csöpiről és kerek a történet!)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Ha lesz még, azt is megírom. :)
Törlés