A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2014. október 3., péntek

Hattyú ..., a folytatás

Tegnap láttam a beteg ifjú hattyút. Messziről. Nagyon messziről. A képek is a maximális 18x-ossal készültek. Ennyit tud a gép.ennyit tudok én is. Most tán úgy tűnik tévedtem, s ha ige maradjon is így.
Nem volt könnyű észrevenni a szürke időben, a már elhaló töklevelesben bolyongó magányos szürkét. Közelebbről is megnéztem volna, de nem hagyta! Jó távolról kiszúrta a felé mozgó csónakot s azonnal a "végeknek" vette az irányt.

Ebből azt következtetem, bántották. Csónakos bántotta. Bizalmatlan lett s ő nem volt az. Mint ahogy a többiek sem. Míg együtt volt a család a kezemből csipkedték fel a kukoricát. Pedig a csónakban nem csak én voltam akkor, hanem Melinda is és Zsömi. Barátságosak, odaúsztak s örömmel vették a "nasit".
Az együtt úszók most is olyanok.
Tán megüthették? A távoli képen is úgy tűnik, mintha a jobb oldalán ...?
Ámbár a hattyú néha csak pihenteti az egyik lábát, felteszi a szárnya alá, a másikkal meg úszik. Meglehet. Meglehet ez is téves. Nem kellett gyorsan ússzon, mert a töklevelesen átvágni evezőlapátokkal nem egyszerű feladat. Lassan megfontoltan, szívósan, nyugodtan. Ott nem visz előre a kapkodás.
Mire én átverekedtem magam, ő elérte a tó végét s bevette magát az útvesztőbe. A nádas, gyékényes olyan mint egy labirintus. Mindenfelé kanyarognak a keskeny utak amin a hattyú elfér a csónak meg nem. Az inni, hűsölni, dagonyázni bejáró nagyvadak taposták ki, a hattyúknak meg remek rejtek az útvesztő.
Talán legközelebb ... Remélem!

6 megjegyzés:

  1. Drukkolok neki, hogy megmaradjon. Köszi a beszámolót!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is csak azt tudom tenni, drukkolok. Azóta csak egy alkalommal jutottam ki, de nem láttam. Nagyon szívesen! Ha lesz fejlemény, tudatom.

      Törlés
  2. Nem értem...és mást nem is tudok mondani... Micsoda emberek vannak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem értem. Sajnos vannak. épp ma reggel néztem egy rövidfilmet, a fiatalember vízről -tengeren, egy öbölben- mentett madarakat. Több volt köztük olyan, amelyik damilba gabalyodott, vagy horog szúrta át. Néhányat már én is szabadítottam emiatt. Nem csak a szándékos erőszaktevőket, de a szemetelőket sem értem. Nem tudják, nem értik hogy mik lehetnek, lesznek cselekedeteik következményei.

      Törlés
  3. Nézem a folytatást... és nagyon szorítok a madárnak!

    VálaszTörlés