Na az úgy volt -és nagyon régen-,
hogy szánkózni mentünk a haverokkal. Szuper pályánk volt, kellemesen lankás, lejtése neki a pataknak. Néha bele is csúsztunk ha nagy volt a lendület és a fiatalos hülyeség.
Akkor viszont kevés volt a hó amikorról most mesélek. Csak annyira takarta a domboldalt, hogy még le is lehetett róla csúszkálni a sok szántalppal. Repült a szán. Fa szán. Enyém, fa volt. A talpak egy termetes talajtúrást fogtak, lassultam akár egy F-1 szán. Csak én nem voltam bekötve! Szán elhagyás! Fa szán! Hát kérem! Amikor az ember szeme fehérjébe fordul megjön a belső látás. Egész planetáriumnyi csillag látható. Csillagképek. Például a Légszivattyú (Antlia). Na meg az működik is.
Utóbb oszt lila lett a ... szóval lila lett. Jegeljük a témát!
Emez itt viszont a lila pereszke. Nagyon jó, ehető gomba. Kellemes illatú, jellegzetesen aromás, roppanós húsú.
Régen jártam nálad, de ahogy tapasztalhatod a saját blogomon sem sokkal gyakrabban. Már hiányzott a humorod, de erre természetesen csak akkor jöttem rá, amikor olvastam ezt a bejegyzésedet.
VálaszTörlésÖrülök hogy bekukkantottál! Köszönöm! :)
Törlés