A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (313) Deseda (202) Úton (130) Gombák (124) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (103) Horgászat (96) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Kedvenceink (73) Zsömi (70) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (52) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2014. nov. 28.

Sötétben bujkáló ...

Még nem is meséltem az "elveszett a Zsömi!" sztorit. Még nyáron, a nyaraláson, Örvényesen esett meg az eset. Ha jól emlékszem, a bográcsozás estéjén sötétbe nyúlt a főzőcske, merthogy jöttek-mentek az esőfelhők, ürítettek néha, egyik alkalommal még a tüzet is eloltotta a zuhé.
Zsömi sok mindent átélt már velünk s sok mindent kiállt, de a dörgést nem állja. Akkor sem, ha már csak ő hallja a messzi morajt. Bevette magát a képen is látható rekettyésbe -csak mélyebbre mint itt a képen- és frankón berendezkedett tartós védelemre.
Elbújt, beverte a szunyát, s adta a süketet. Mostanra kiderült, az utóbbit könnyen adja hitelesen, tényleg romlott a hallása.
Akár az enyém! Én is már csak akkor hallom meg, hogy valakit keres az asszony -valaki vigye le a szemetet- ha akarom.
Minden jó véget ér egyszer, az az este is. Indultunk volna a szállásunkra.
No de! Hol van Zsömi? Hiába szólogattuk, ezért azt hittem elunta magát, s átballagott a szemben lévő portára megkeresni az ágyát. Ámde ott sem volt. Emitt sem, meg amott sem!
Keresés, szólongatás, riadalom! Őkelme meg, miközben minket a hideglelés kerülgetett, szunyált a maga gyártotta vackán. Még engem is elkapott a harctéri idegbaj, pedig maximálisan megbízok őkelmében.
Végül Melinda vetett véget a bújócskának, még épp időben, így nem kellett felforgatnunk az egész falut.

4 megjegyzés:

  1. El tudom képzelni micsoda riadalom lett...Nálunk még véletlenül sem tud a Maci kimenni...Sokszor hiába hívom, lent van a kert végébe....és ha nem jön egy idő után pánik fog el.... mert ott a" hátha"...
    Azért jól végződött a keresés...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bíz nagy, s egyre nagyobb lett a riadalom. Gyorsan lett nagy! Zsömi nem szokott elmászkálni, terepen is csak annyira hagy el bennünket míg szem előtt van, s ő is szemmel tud minket tartani. Most is szemmel tartott, csak valamiért nem adta fel a "várat". :)

      Törlés
  2. Az állataink rá tudják a frászt hozni az emberre. Nekem tavaly október óta van egy macsekom. Jóformán csak a lakásban ténfereg, de nyáron messzebb is kalandozott, akkor nyitva volt a bejárati ajtó. Előfordult, hogy mi is kerestük őkelmét égen-földön, aztán a hálóból került elő. Neki is szelektív volt a hallása, de nála még nem romlott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Macsekkal még nehezebb, mert hatalmas nőtt önálló egyéniséggel bírnak. :)

      Törlés