Szemkápráztató ...

Szemkápráztató látvány, kiváltképp ha a naptól szikrázik. Ámde nem veszélytelen.
Ugyan két napja készültek ezek a fotók s azóta szinte csak mínuszban járt a higany, de ettől csak csalókább lett.

Csalókább lett, mert bevonta a jég már mindenütt a vízfelszínt, ámde ahol két napja még hullámzott, hát ott nem bíznék a megtartó erejében.

Két napja azért mentem, hátha megszólal s zenél a jég a nap melegétől, ám nem volt még annyira vastag, nem volt meg hozzá a feszültség. Pedig gyönyörű hangja van -akár a harangszó- mikor zeng, bong a tó.
Számos rianás futott a felszínen, az egyik legszebb ott van az első képen. Kevésbé tudja szépségét értékelni a felszínen sétáló, mikor a lába alatt durran el az addig egybefüggő felszín. Nekem, egy ízben, volt szerencsém.

Ma megnéztem a jégbe zárt csónakot. Stabil, akár Amundsen hajója, csak abban bízok, emez nem áll a jégben majd annyi időt. Ma ott merészkedtem jégre, hol a rianás is szalad. Bíz érzékelte a súlyom, figyelmeztető hangot is adott erről. Pedig én csak egyszer nyomok kilencvenet! Ma nem árt az óvatosság, holnaptól viszont ismét veszélyhelyzet lesz. Az lesz, mert enyhülést, esőt hoznak a közelgő napok s az ismét visszagyengíti a felszínt a gyengébb pontokon bizonyosan.
Jól mondták a bölcs öregek: jobb félni mint megijedni!