Halat. Halat a lehető legegyszerűbben.
Avagy, majdnem a leg...
Verus a "Verus konyhája" blogon indított egy "Játék ... itt a tavasz :)" főzőcskét.
Volt oly kedves, hogy felhívta rá a figyelmem s invitált a részvételre.
Nos, ahogy akkor ígértem, agyaltam s arra jutottam ... nem nevezek, nincs nekem megmérettetni valóm profik közt. Az én konyhai tudásomnak már az is kitüntetés, hogy Verus egyáltalán gondolt a szereplésemmel. Nagyon köszönöm!
Mindamellett -versenyen kívül- úgy láttam illendőnek, valamiféle éhségcsökkentővel köszönjem meg.
Messze nem a kiírás feltételeinek megfelelően. :)
Zelleres pontylé.
Létezik ilyen, de az pontyszelettel s egyebek, én viszont azért követtem el, mert nagy helyet foglalnak a "pontyburák" s gyorsan, egyszerűen akartam eltüntetni őket.
Halat én filézve teszek fagyasztóba, így megmaradnak a gerincek is.
A gerinccsontokból főztem egy jó erős csontlevet.
Miután puhára főtt a csont, lehúztam róla a húst, az maradt a lében. Centi vastag zellergumó szeletet kockáztam fel, s a csontlében félpuhára főztem kevés ételízesítő hozzáadásával.
Természetesen egészségesebb lett volna hagymával, fokhagymával, sárgarépával, fehérgyökérrel s zeller zölddel, ámde nem egyszerűbb s nem gyorsabb. Majd legközelebb.
Mikor a zeller puhulni kezdett beletettem a pontyfejeket s készre főztem.
Egyszerű, gyors, s nem kell a fejeket eldobni, továbbá -s ez a legnagyobb erénye- a zeller markáns íze elveszi a frissen telepített zsírosabb pontyhús jellegzetes ízét. Én, azt a jellegzetes ízt, nemigen csípem.
Panírozott halak.
Dévérkeszeg.
Igazán ízletes fehér húsú hal. Sűrűn irdalom -ezzel elvágom a vékony "Y" szálkáit. A bordákkal nem kell törődni, azt könnyű kiszedni fogyasztás közben. Irdalást követően lesózom, meghintem őrölt borssal. Jó, ha állhat néhány órát -vagy egy napot is akár-, hogy a só szétmarhassa a vékony szálkákat, a maradéka meg sütéskor tűnik el. A bundázáshoz kukoricalisztet használtam, a tojásba is tettem sót s kevéske őrölt borsot. Semmi más fűszer. Népszerűsítem majd még a keszeget. Megígérem.
Fogassüllő.
Igazi nemes hal. Fehér, száraz húsú s roppant ízletes.
A süllőt is irdalom, só, őrölt bors, s citromlé. Igazi citrom leve, ha lehetséges. Továbbiakban az eljárás vele, megegyezik a keszegével.
Legalább is, jelen étek esetén, hol az egyszerűség s a gyorsaság volt a cél.
Mindamellett egyik cél sem tudta elvenni a remek ízeket.
Nem tartott volna sokáig valamiféle zöldsaláta a halakhoz, de kihagytam. Újabban már, elvagyok a rántott halakkal csak így magában.
Semmi ne nyomja el az ízeket. Na azért köretekkel, öntetekkel sem rossz!
Kívánok mindenkinek, kellemes Húsvétot!
A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!
Keresés ebben a blogban
Témakörök
Természet
(395)
Deseda
(359)
Gombák
(220)
Horgászat
(201)
Úton
(167)
Madarak
(153)
Családi
(135)
Gasztronómia
(116)
Vártúrák
(108)
vegyes
(107)
F-1
(106)
Gépek
(101)
Kvár
(96)
Zsömi
(96)
D.arborétum
(76)
Kedvenceink
(75)
Állati
(75)
Somogyban
(74)
miEz?
(68)
tréfás
(64)
virág
(54)
"Állati"
(52)
St.földön
(46)
+jegyzÉs?
(43)
Veterán
(37)
feljegyzÉs
(37)
vitriol
(32)
Királynő
(30)
Történetek
(30)
COVIDnapok
(19)
görBee
(19)
retro
(18)
Hadban
(16)
Pomáz
(16)
Három kérdés
(11)
Budapest
(8)
Bikal
(7)
Drótszamár
(7)
KérdÉs?
(5)
??????
(4)
Balaton
(3)
Finomságok
(3)
Plitvice
(3)
h s s
(3)
Deseda Horgászat Madarak
(1)
közélet
(1)
2015. április 3., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése