A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (310) Deseda (196) Úton (130) Gombák (124) Madarak (119) Családi (114) Vártúrák (103) Gépek (94) Horgászat (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (74) Kedvenceink (73) Zsömi (67) Kvár (66) miEz? (60) Somogyban (57) D.arborétum (51) tréfás (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (14) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2016. márc. 3.

Megcsíptem

Megcsíptem!
De ha azt mondom megcsípett, az sem jár messze az igazságtól. Legjobb, ha kiegyezek döntetlenben, mert az a valami úgy jött be elém, hogy esélyem sem volt kitérni.

Mondom valami, mert nem vagyok biztos a kilétében, mibenlétében. Nagy távolságú éjszakai vezetési gyakorlatot hajtottam végre, helyenként az extrémhez közeli időjárási viszonyok közt.
Ez azt jelenti, hogy erős szélben s szemerkélő esőben.
Az ütközés autópályán következett be, 2 x háromsávos szakaszon a középső sávban.
Azért húztam ott, mert kicsivel előtte előztem kamionokat. Az a valami balkézről, a sávokat elválasztó kerítés felől, szemből, úgy negyvenöt fokon jelent meg a homályzónából, s sebesen tartott befelé.
Pont a szél irányából jött. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan s mennyi mindent dolgoz fel az agy! Azonnal levettem, az ütközés elkerülhetetlen lesz, mert mögöttem is jönnek, a tőlem jobbra és a balos sávban is vannak mögöttem, meg amúgy enyhén nedves úton, ötvenes féloldalas szélben 120-130 km/h közti sebességen a hirtelen kormánymozdulat egyenlő lehet az utolsó mozdulattal. Befeszültem! Nem az ijedtségbe, hanem hogy legyűrjem a reflex kényszert. Mert ugye, a hirtelen ingerre, a reflex szerű válasz a kitérés lenne, elrántani a kormányt s vele együtt a kocsit ellenkező irányba.
Pont amit nagyon nem szabad!
De nem csak befeszültem idegileg, hanem ráfeszültem a kormányra is, ha kereket fogna az a valami, akkor ne tudja kitépni a kezemből.
Ezek a gondolatok s a cselekedet, tizedmásodpercek alatt átsuhantak és durr! Nagyot szólt.
Akkor én már a kocsi zajaira figyeltem. Semmi rendellenes zörej nem jött.
Amilyen sebesen eldöntöttem, nincs kitérés, úgy azt is eldöntöttem nincs megállás! Minek?
Mire a kocsit kivezetem a leállósávig s lefékezem, addigra már száz méterekre van mögöttem az ütközés helyszíne a valamivel. Sötétben -a sötétet még eső rontotta látási viszonyok közt-, értelme nincs a leállósávban megállni bámészkodni. S mit láthatnék? A kocsin amit látnék, azt majd láthatom a következő pihenőhelynél biztonságban. Addig gyötörhet a kíváncsiság. Megbírom. A helyszínig meg nem látnék vissza, pláne őrültség lenne visszaballagni.
Őrültség, meg minek? Ha vissza is mennék sem biztos, hogy látom a középső sávban lévő valami mibenlétét, pláne ha addig már tucatnyian átrobogtak rajta. Pláne kamionokkal! Semmivel nem lennék az ügyben előrébb ha látom, hogy róka, vagy kutya, vagy fityfene s közben meg vagy kivasalnak engem is, vagy a kocsiba szalad bele, egy "sürgősen megyek mert dolgom van"!
A következő pihenőben meg ezt láttam. Bár nem vetette szét a bőrdzsekim a boldogság, azért azt mondhatom, egészen jól megúszta a kocsi is. Az a valami megfejelte alaposan -mint vakond a rotációs kapát-, de olyan nagy és nehezen helyrehozható kárt, szerencsére nem okozott.

10 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! :)

      Törlés
  2. Mindig adódnak kellemetlen helyzetek, váratlan történések!
    Én is kívánok kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel,nagyon Boldog Születésnapot :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valami mindig adódik, de szerencsére nem mindig ennyire húzós!
      Egyáltalán nem megkésve s nagyon szépen köszönöm! :)

      Törlés
  3. hűűű, mindig történik valami! ilyenkor örül az ember, hogy ennyivel megúszta...

    Sosem felejtem el, egy téli késő délutánon hazajött a férjem egy hosszú útról, mondja valamivel ütközött az úton, hallotta a puffanást, meg is állt, de sötétben nem látott semmit, gyorsan megnézte elől is a kocsit, látta nincs nagyobb kár s folytatta az útját.
    Itthon a garázsban már világosban megnéztük, tiszta horror volt: egy fácántyúk lába állt kifelé a hűtőrácson, de hogy került oda, nem jöttünk rá, gondolom alulról felcsapódott valahogy.
    Hüledeztünk rendesen, olyan morbid volt az a kiálló fácánláb. Kivettük nagy nehezen, szerencsére nem okozott kárt, mondjuk a fácánt nagyon sajnáltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így igaz, örülök én is! Lehetett volna húzósabb is.
      Ez a valami meg, kárt okozott, de amúgy mibenlétére utaló nyomot nem hagyott. Rejtély a "személyazonossága"!
      Ha nem a flaszteron jött, hanem pár milliméterrel felette, akkor alacsonyan szálló UFO. :)

      Törlés
  4. Látom az előző kommentekből, szülinapod van, csatlakozok a jókívánsággal: Isten éltessen! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! :)

      Törlés
  5. Én meg nem olvastam akkor a bejegyzésedet... Nem volt rá időm... Szerencsés volt az ütközés...mondhatni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is úgy gondolom, szerencsénk is volt. :)

      Törlés