E hó tizedikén ültem legutóbb csónakban.
Ha ahhoz mérem az elmúlt hetet, heteket, hogy anno megfogadtam, többé nem akarok sem emberekkel, sem az ő problémáikkal foglalkozni, hát nagyon nem tartottam be.
Ez a gumiégető s pláne most a gyűjtés alaposan felforgatta a napjaim. Bár én úgy látom magamon, jól vettem az akadályt, kezdek megfáradni. No nem nagyon, csak épp egy kicsit. De már érzem.
Töltés kell! Holnap, kora reggel akkor is kimegyek, ha vasvillák hullanak az égből!
Nem kell távoli országba utazni mind ezért! Elég, ha kilátogatunk a Deseda - Tóra, s csodálhatjuk természet szépségét. Magunkba szippanthatjuk víz, erdő friss illatát , természet csendjében feltöltődhetünk ,erőt meríthetünk ismét a további küzdésekhez. Ember , míg dobog szíve , mindig küzd valamiért . Újabb , s újabb célokat tűz ki önmaga elé ,amit ha elér, kicsit mindig odébb tolja a gondolatbeli lécet , újabb célokat tűzve ki önmaga elé .... :)
VálaszTörlésNem, bizony nem kell ahhoz határon túlra menni. Nekem nagy szerelem a Deseda. Itt a blogon is a második legnagyobb témakör szám. Csak a természet címke előzi meg, de abban is rengeteg a Desedáról szóló, vagy ott ihletődött. Nekem most megvan a célom, meséltem róla. Helyi népszavazás kikényszerítése. Meg is lesz Magdolna! :)
Törlés