Gombát fogtam

Ragadozó túrát tartottam. Ragadozó kereső túrát. Az eredmény kissé lehangoló. Kerestem a mélyebb vízen is, a sekélyesben is. Kerestem a csukát, kerestem a fogast.

Nem találtam. Végigkutattam az
Aszalói-ágat. De nem csak ragadozót nem, halnak még a nyomát sem láttam. Megtelepedtek a sirályok is mostanság a tó ezen részén s kezdtem komolyan aggódni értük. A végén még éhen pusztulnak.
Láttam viszont hattyút. Sokat. Valami okból itt gyülekeznek az ág végén. A fotón is fehérlik vagy hét, de nem fért be egy kockába mind. Volt vagy még ennyi.

Partközeli mártogatás közben szúrtam ki az öreg fűz korhadó ágai közt a csomónyi kései laskát. Nahát! Vízről még eddig nem szedtem gombát! Szó szerint vízről. Beálltam csónakkal a fűz alá és az evező végével értem el, metszettem le. Jó magasra telepedtek.
Ha már a horgász szerencse nem szegődött mellém, legalább a gombász szerencse igen.
Ha már pergető túrán voltam, akkor úgy lett volna stílszerű, ha feldobom a cuccot a fűzre s úgy veszem észre a laskát. Akkor kis túlzással mondhatnám, "gombát akasztottam".
No de, jó ez így is. Leszámítva a hideget. Nem tudtam ma megizzadni.