Van még ezen kívül is pár népies elnevezése. Azok közül tán csak a seggvakaró az amit piszkosul nem értettem. Mert ki az a marha, aki akár vadrózsával akár annak áltermésével vakarja?
Babra munka! Gyűjtése is és a felhasználáshoz való előkészítése is. A rengeteg apró kis bogyónak mindkét végét lecsípni, majd félbevágni és kimagozni, hát ... brrr!
Én ezen munkafolyamatokat csak néztem, de úgy is ...brrr!
A gyűjtése meg nem elég, hogy babra meló de még nem is veszélytelen. A vadrózsa nagyon bír ragaszkodni a sok szép kis piros ékességéhez.
Gyűjtését még csak nézni sem néztem, csak utána Meli mama kezén kerestem s próbáltam bőre alól kivadászni a tűhegynyi tüskét. A műtét nem sikerült.
Ebből az adagból nagyobbrészt lekvár lett, s kevés szárítmány.
Számos területen felhasználható a c vitaminban gazdag piros bogyó. Ami engem meglepett -s eddig még csak nem is hallottam róla, most az utána olvasáskor bukkantam rá-, az pedig hogy lisztet is készítenek, készítettek belőle.
Háborúban, ínséges időben szükségként kenyeret, pogácsát sütöttek belőle. Most meg reformkonyha alapanyaga. Maradjon csak az utóbbi!
tény, hogy nagyon babra munka, mire pld. lekvár lesz belőle, de az egyik legfinomabb lekvár, ami létezik... :)
VálaszTörlésDe még mennyire babra meló! Tegnap megint azt pucoltuk egész este. Ketten Melivel órákig. Ma délelőtt meg befőzte lekvárnak én meg géppel szárítom a kimagozott bogyókat.
TörlésAz szentigaz! Nagyon ízes a lekvárja! :)