A lángoló ég. Nem, nem jég. A jég már rég elment a visszatükröződés az a csendes víz. Akkor már csendes!
Egész álló nap győz fújni, majd délután öt felé csendesedik és lassan megáll a sötétedéssel.
No meg azért sem jég, mert hát nem találkoztunk sem inuitokkal, sem az inuit törzsi tanács tagjaival, sem Steven Segal-al lóháton.Lángoló olajkút -és szerencsére más sem mi lángoló- nem látszott a horizonton, nem tűz fénye festette az eget.
Hanem a nap vörösen visszavetülő fénye, ami a mi hajdan volt törzsi tanácsunk szerint, másnapra szelet jósol. Megint bejött a jóslás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése