A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2019. március 10., vasárnap

Lángoló ég

2019.03.09. Deseda

A lángoló ég. Nem, nem jég. A jég már rég elment a visszatükröződés az a csendes víz. Akkor már csendes!

Egész álló nap győz fújni, majd délután öt felé csendesedik és lassan megáll a sötétedéssel.

No meg azért sem jég, mert hát nem találkoztunk sem inuitokkal, sem az inuit törzsi tanács tagjaival, sem Steven Segal-al lóháton.
Lángoló olajkút -és szerencsére más sem mi lángoló- nem látszott a horizonton, nem tűz fénye festette az eget.

Hanem a nap vörösen visszavetülő fénye, ami a mi hajdan volt törzsi tanácsunk szerint, másnapra szelet jósol. Megint bejött a jóslás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése