Amerre jártam s amerre a gondolataim

2019.05.16. Deseda - .....

Mára elállt az eső. Végre elállt. Napok óta tartó tartós esőzés felgyülemlett vízmennyiségét kellett kimerni a csónakból.

Vízmerővel, minden csepp vizet kiszedni nem úgy van, hogy csak merem. Fel kell szedni a fenékdeszkákat, ahhoz ki kell pakolni a súlyokat, evezőket, ... mindent. Plusz 13 fokban, a melóhoz meleg már ez a dzseki. Letettem hát, ahogy szoktam.

Végeztem, összepakoltam a csónakot, kirögzítettem, lezártam. Átsétáltam a szűkülethez, a szűkület és a  Joker öböl közti kis nyúlványra. Sokat horgásztam onnét, de most nem volt nálam bot, csak a fákat néztem.
Hatalmas öreg füzek vannak ott és odáig.

S mert hiába figyeltem a fákat, nem láttam amit kerestem, hát átsétáltam a szűkület másik végére. Sokat horgásztam onnét is, de most csak az ott és arrafelé lévő nagyra nőtt öreg füzek érdekeltek. Ahogy előbb sem, közben sem, hát itt sem láttam azt amit kerestem.

Ha nincs, hát nincs! Talán a túlparton! Átsétáltam hát a szűkületen átívelő fahídon, mindkét oldalán vannak füzek.
No meg ott a hídtól balra a nádas közt. Szépen kisarjadt a nád, szépen nyúlik.
De még nem nádfal. Még átlátok felette a széléről is. Felette is és a keskeny beállón is. Kilátok a nagy vízre. Az erdőig s a víz felett lentebb is. Az öreg magányos fűzhöz már el sem mentem. Láttam, hogy hiába.

Ha nincs, hát nincs. Talán a 67-es másik oldalán! talán. Visszaballagtam hát a kocsiig s átmentem vele a forrás előtti parkolóig. Pár lépés csak, s mindjárt ott egy öreg fűz. Évek óta csodálom, miért is nem dőlt még bele a tóba? Irgalmatlan súlyt kell a víz fölött megtartani a partba kapaszkodó gyökereknek! Bírja, de nem láttam amit kerestem. Közben beszélgettem egy sporttárssal. Úszni tanította a gilisztákat. Én is horgásztam már onnét. Parti horgász koromban többször is. Majd felsétáltam egy "pár lépést" az ágba, azután vissza, s át a fahídon az arborétumba. Már csak tessék-lássék figyeltem a fákat, hátha ... Hiába. Egy darabon az arborétumba is besétáltam, majd kifelé rácsodálkoztam a láncosra. Leültem volna, de hát nedves, hideg a deszka. Ültünk ott párszor. Most üres maradt. Nagyon üres!
Kifelé menet már nem is néztem a fákat. Minek? Sárga gévagombát néztem, de nem láttam. Nem baj. De legalább jártam egyet. Jártam. Ismerős ösvényeket tapostam újra. Nem volt nehéz taposni.
Még élénken látszanak a régi nyomok!