Köd előttem, köd a víz felett is. De köd volt viszonylag nagy magasságban is. A fotókon azok a felhőszerű foltok nem felhők. Köd. Lógott a köd. Lógott cafatokban. ... Nem csak a köd.
Az idegeim is. Úgy gondoltam, jó ötlet kimenni reggel és pergetni néhány órát. Végül is jó ötlet ...
Csak mert egyedül mentem, hát ezen a rövid úton is volt időm gondolkodni. Nem volt kivel beszélgetni, elterelni a gondolataim. Eszembe jutott ... s mire kiértem, már cafatokban lógott bennem az idegeim, akárcsak kívül a köd!
Egy ideig idegből dobáltam. Monoton, kedvetlen, lelketlen, mint egy robot. Tudom. Nem jó ez így. Összefésültem hát az idegeim, s mire felszállt a köd, az a rész helyreállt bennem.
Én nem horgászom, de azt mondják, ez a legjobb orvosság ha az idegeid csfatokban lógnak... Szépek a képek.
VálaszTörlésIgaz Panni! Az a legjobb orvosság. Csak idő kell hozzá mire hat. Köszönöm szépen!
TörlésNyugi Józsi, most már csa magaddal és a családodal törődj. Ha elmész, mindenki más felejteni fog. Pecára fel!
VálaszTörlésPróbálok nyugodt maradni, de nehéz az elmén uralkodni, önálló néha és csak dobálja fel az emlékképeket. Sok van belőle, túl sok! Néha idő kell mire legyűröm és uralom. Nem akarok még menni. Pecázni igen, oda megyek ma is. :) Köszönöm szépen! :)
Törlés