A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2019. szeptember 20., péntek

Itt nyugszanak az entek?

2019.09.20. Deseda

Mondtam én régebben is. Szörnyek is lakják a Desedát. Emlékezzetek csak Dessie-re! 2009-ben bukkant fel először, majd 2010-ben: Ismét ...
Hét esztendő már-már reménytelen kutatása mire újra felbukkant és végre a vízben eredhettem, még ha csak egy fotó erejéig is:
Dessie nyomába. ..... Róla azóta sincs hír.
Ámde ma ...!

Pergetés közben akadt a műcsali, feszült a zsinór, hajlott a bot, ... és
már-már a szerelék tűréshatárán elmozdult a fogás.
Alig emeltem el, éreztem ez nem hal lesz. Sok mindenre gondoltam, amibe beleakadtam már a Deseda vízében, aljzatán, de erre nem.
Az első fotón azt örökítettem meg, amikor végre elhúztam a csónakig, és kibukkant a víz alól.
A fehér jelek közt a műhal, a piros jelek közt a tűréshatárig terhelt pergető spicce.
Tetemes súlya miatt kézzel kellett beemelni a csónakba.

Ott aztán megszemléltem s rá kellett jöjjek, ez nem lehet más mint az entek vezérének, az óriás, Szilszakáll koronája.

Itt lehetett az anno abban a más világban az Orthanc elleni ütközet? Nem kizárható. Nem kizárható, mert a tó medre bővelkedik ent maradványokban. Többet találtam már eddig is, persze elmozdíthatatlanok. Ez volt az első amit sikerült kiemelni.
A tűzben, majd az árban eshetett le s borította be a víz.
Ki tudhatja, mi lett azóta Szilszakáll sorsa?
Talán a mederben nyugszik ő is. Visszatettem hát a koronáját.
Szépen, lassan merült el, méltóságteljesen míg az árnyát is elnyelte a víz s elült a gyűrű utána. Szép fogás volt, emlékezetes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése