Mondtam én régebben is. Szörnyek is lakják a Desedát. Emlékezzetek csak Dessie-re! 2009-ben bukkant fel először, majd 2010-ben: Ismét ...
Hét esztendő már-már reménytelen kutatása mire újra felbukkant és végre a vízben eredhettem, még ha csak egy fotó erejéig is:
Dessie nyomába. ..... Róla azóta sincs hír.
Ámde ma ...!
Pergetés közben akadt a műcsali, feszült a zsinór, hajlott a bot, ... és
már-már a szerelék tűréshatárán elmozdult a fogás.
Alig emeltem el, éreztem ez nem hal lesz. Sok mindenre gondoltam, amibe beleakadtam már a Deseda vízében, aljzatán, de erre nem.
Az első fotón azt örökítettem meg, amikor végre elhúztam a csónakig, és kibukkant a víz alól.
A fehér jelek közt a műhal, a piros jelek közt a tűréshatárig terhelt pergető spicce.
Tetemes súlya miatt kézzel kellett beemelni a csónakba.
Ott aztán megszemléltem s rá kellett jöjjek, ez nem lehet más mint az entek vezérének, az óriás, Szilszakáll koronája.
Itt lehetett az anno abban a más világban az Orthanc elleni ütközet? Nem kizárható. Nem kizárható, mert a tó medre bővelkedik ent maradványokban. Többet találtam már eddig is, persze elmozdíthatatlanok. Ez volt az első amit sikerült kiemelni.
A tűzben, majd az árban eshetett le s borította be a víz.
Ki tudhatja, mi lett azóta Szilszakáll sorsa?
Talán a mederben nyugszik ő is. Visszatettem hát a koronáját.
Szépen, lassan merült el, méltóságteljesen míg az árnyát is elnyelte a víz s elült a gyűrű utána. Szép fogás volt, emlékezetes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése