Ha vízre merészkedtem volna, akkor az lett volna, hogy:
"Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!"
De nem merészkedtem. Csak kimertem a rengeteg esővizet a "gályából", s a szárítást meg rábíztam a szélre.
Ha már kimentem, lejártam a hasábburgonya egy részét. Bár a szél az úr, azért még meg lehet vele küzdeni. Ideig-óráig. Szó szerint értve, mert úgy egy óra múltán kezd unalmas lenni a hadakozás és a hőérzet azt diktálja ideje felhagyni a szélmalomharccal.
Ha már mászkáltam, lőttem két kockát emlékbe.
Az egyiken "látszik" a szél, hisz a nádlevelek önszántukból nem fekszenek vízszintesen a levegőben.
A másikat meg a hold kedvéért, hogy senki ne feledkezzen meg róla, ha farkasüvöltést hall, az meglehet csak nádi farkas nem pedig a vérfarkas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése