A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (395) Deseda (360) Gombák (220) Horgászat (201) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (101) Kvár (96) Zsömi (96) D.arborétum (76) Kedvenceink (75) Állati (75) Somogyban (74) miEz? (68) tréfás (64) virág (54) "Állati" (52) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2020. október 14., szerda

Hattyú mentés

2020.10.14. Deseda.

Kábé délután kettőkor "hajóztam" ki. Nagyon erős szélben. A szűkületben vettem észre a hattyút, szorosan a part mellett. Furcsa volt a testtartása, ezért közelebb mentem hozzá. Nem indult el sem a víz, sem a part felé. Baját gyanítottam.

Mellé álltam de mindegyre el akart sodorni a szél. Fél testtel a parton feküdt, de lábaival már nem volt ereje kikapaszkodni. Feltoltam a partra, majd elindultam a széllel és megkerültem a spiccet. A másik oldal, az öböl, szél alatt volt, ott nyugodtan kiköthettem.
Behoztam a madarat a partról a szélárnyékba és átvizsgáltam. Nem találtam rajta sérülést és nem jelzett fájdalmat sehol, ezért nem gondoltam volna, hogy törése lenne.

Mivel nem ismertem madármentőt, haza pedig nem hozhattam, megpróbáltam elérni a halőröket, hogy talán bevinnék a Fekete István központba ott van bekerített hely madaraknak.
Jártányi ereje nem volt, esélyes volt, hogy az éjszaka ragadozó áldozata lesz. Azért betettem egy szélvédett helyre a fűbe. Visszafelé jövet, úgy este hat körül ránéztem. Tapodtat nem mozdult.

Nem hagyott nyugton, hogy kénytelen voltam otthagyni éjszakára, valami sugallatra feltettem a Deseda (Kaposvár) - természetfotózás csoportba. Jó sugallat volt. Nagyon gyorsan talált rám egy madármentő.
Ha ezt nézem, talán szerencsés csillagzat alatt született ez a madár.
Üzenetváltás, beszéltünk telefonon, felszedett a kocsijába és már hasítottunk is érte.
Ott ült ahol hagytam. Nem sokkal nyolc után már úton volt a biztonság felé.

Kovács Tamás madármentő vitte Szennába, és pár perce üzent, hogy a madárral szerencsésen megérkezett, alaposan átvizsgálták, külsérelmi nyom nincs rajta és törése sincs.
Holnap megkezdődik a kezelése. Remélem kezelhető és nem végelgyengülés.
Valamiért úgy érzem kezelhető. Talán a szeméből gondolom. Tiszta, fényes volt a szeme, a tekintete.

"A szem a lélek tükre", lelke pedig az állatoknak is van, és én azt a hattyúlelket még látni véltem abban a hattyúszemben. Remélem nem tévedtem.

Nagy köszönet Kovács Tamásnak, a madár dolgát ő oldotta meg, én nem mentem semmire.

8 megjegyzés:

  1. Nem mentél semmire, csak éppen arra jártál... és ez volt a mentése...

    VálaszTörlés
  2. Igazából te tetted a megmentéséért a legfontosabb lépéseket.Köszönet érte.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm kedves Márti, de azért lássuk be, a szerencsének is nagy köze volt hozzá, meg Tamás éberségének. :)

      Törlés
  3. Ott a pont. Jö tett helyébe...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, tudom. :) Jó tett helyébe jót ne várj, mert a jó cselekedet mindig elnyeri méltó büntetését. :)

      Törlés
  4. Szóval megcsípett az a dög. :-)

    VálaszTörlés