Mostanság ez a fotó a kedvencem. Ahány annyiféle és mégis jól elvannak a saját kis világukban. Jól és békességben.
Óriás pöfeteg. Nem számít ritkának, de azért nem is annyira sűrűen előforduló, hogy ne lehetne neki roppant mód örülni.
A fenyő tinóruk már egyáltalán nem számítanak ritkának. Ahol kéttűs fenyők vannak. ott szinte biztosan ők is.
A "taknyos" gomba.
A fenyő tinóruk már egyáltalán nem számítanak ritkának. Ahol kéttűs fenyők vannak. ott szinte biztosan ők is.
A "taknyos" gomba.
Nos, rájuk sem lehet azt mondani, hogy ritka. Az idei őszön meg pláne nem. Mondhatni bőtermő volt a nagy őzlábgomba.
Ameddig a szem ellátott, csak kalap, meg kalap, meg kalap.
Sajnos, a teljesen kinyílt kalapos hamar öregszik, gyorsan lesz kukacos. Ha ma otthagyod lábon, holnap már kicsi az esélye, hogy aki megtalálja, élvezheti is.
Sajnos, a teljesen kinyílt kalapos hamar öregszik, gyorsan lesz kukacos. Ha ma otthagyod lábon, holnap már kicsi az esélye, hogy aki megtalálja, élvezheti is.
Ez a gomba nem lenne különleges, ha meglenne a lemeze. De nincs. Pedig lemezes gomba. Minden éven találok hozzá hasonlatosan elváltozott példányokat. Ez az ízletes rizike. Tejelő gomba. Tejnedve szép sárga és szépen megszínezi a kezet. Ezeket az elfajzott példányokat én csak amorf néven szoktam emlegetni.
Nem tudtam megfejteni az utolsó képet...
VálaszTörlésNagy őzlábgomba spóra lenyomata. Szépen kirajzolta a rekesz alján a lemezek sugaras vonalait. :)
TörlésKedves MJ. csupa irígység vagyok, hogy ilyen szép helyeken tudsz megfordulni és ennyi csodás gombával találkozol. (Arról hadd ne mondjak semmit, hogy mit gondoltam én a feladványról, halálra nevetnéd magadat:)
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm kedves Roza! :)
Törlés