A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (395) Deseda (360) Gombák (220) Horgászat (201) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (101) Kvár (96) Zsömi (96) D.arborétum (76) Kedvenceink (75) Állati (75) Somogyban (74) miEz? (68) tréfás (64) virág (54) "Állati" (52) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2020. december 11., péntek

Szállj madár! Szállj!

2020.12.11.

Emlékeztek még a: Hattyú mentés történetre? Nem csodálkozom ha nem.
Nem mai történet. Pár nap híja és két hónapja történt.

Az igazság az, bár néha eszembe jutott, de mire eljutottam odáig, hogy érdeklődjek is róla, ... szóval nem tettem meg.
Szerencsére megint akadt valaki aki gondolt rá helyettem is.
Most épp Kovács Tibor horgász sporttárs. Ő is vigyázta egy ideig a partra menekített beteg madarat.
Tegnap aztán rám írt és érdeklődött, mi lett a hattyú sorsa?  Én pedig, az ő hatására, ráírtam a madármentőre.

A madár felgyógyult, megerősödött. Csombárdon engedte szabadon a természetvédelmi őr, ahonnét azután útnak vált. Tovaszállt. A hattyú sorsa, az élet folytatása.
Igazán örülök, hogy szerencsés véget ért a története, amiben egy pillanatra ott lehettem én is.

2 megjegyzés:

  1. Örülök a hattyú sorsának, és Kovács Tibor vagyok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jogos és elnézésed kérem a tévesztésért. Mentségemre legyen mondva, hogy két Kovács is részese a történetnek, Te és a madármentő, ő a Tamás. :)

      Törlés