Vadak nyomán, ártérben

2021.01.20. 
Ártérben

Ahogy a megelőző bejegyzésemben már megemlítettem:
-Jó nagy séta volt, "könnyített terepen". Ártérben.
A vénségesen vén fűzek miatt bementünk a vadváltókon.
Nád, víz, sár, füzek. No és az öreg taplók.

Nem ez az első olyan utunk -és vélelmezem nem is az utolsó-, ahol ártérben jártunk.
Például az: Ártér címet viselő a Kapos árterében, vagy az: Ártéri sárga út a Duna mentén, de említhetem az: Ártéri séta és az: Ártéri séta, velem címet kapott beszámolókat, szintén a Duna mellől.
Nem citálom tovább az árterekben készült fotók ihlette bejegyzéseket, hisz sok van, túl sok lenne a felsorolás. Talán már ez is sok.

Azért még egyet engedjetek meg nekem. Őt meg kell említsem, mert kora gyerekkoromban ott állt a Kapos árterében, 2010-ben még élni akart bár a: Végzet sújtotta.
Ismét eltelt tíz esztendő. Ideje volna ránéznem. Ha még áll, akkor az maga a csoda!

Ez a mostani séta, és az öreg füzek, taplók látogatása fotózása, azonban nem folyami, nem folyó ártéri séta eredménye.

Inkább csak a patak és a Deseda felső vége. A Desedát Magyaregres felől tápláló patak, ha jól vélem a Varga-bónyi árok.
A befolyás környéke érintetlen, vadjárta, lakta zömében nádas, sásos, hatalmas öreg füzekkel díszített vad terület. Nem könnyen járható és van hol nem is. 

A tó vízállása függvénye is, hogy épp meddig ér fel a lápos az árok mentén.
Van annak oka, hogy úgy gondolom, fogok én még ott kutakodni.
Több oka is van. Az egyik ok nem is oly távoli, és hát, sárga.

Kellemes, jó idővel fűszerezett hétvégét kívánok mindenkinek.