Majdnem horgásztam is. Na jó. Azért egy kicsit.
Alig elértem a célterületet, tán ha öt perc ha jutott, az is menekülni. Jött, lecsapott, áztatott. Mire partot fogtam, már vizes lett minden cucc a csónakban. Én beálltam egy a korábbi viharokban már kettétört fűz alá. Azért azt választottam, mert nehezen viselném ha rám szakadna egy évszázados öreg fűz. Később átálltam egy bodzabokor alá, mert a fűz lecsüngő levelei miatt rossz esernyőnek. Nagy a vízáteresztő képesége.
Szép mennyiség leesett, először akkora cseppekben, hogy "bluggyant" a tó vízében, mint mikor kukoricát szórnak bele.
Végre minden csurom egy víz lett, így hát elállt. Kicsit visszaültem az akadó elé, akadtam is.
Szép mennyiség leesett, először akkora cseppekben, hogy "bluggyant" a tó vízében, mint mikor kukoricát szórnak bele.
Végre minden csurom egy víz lett, így hát elállt. Kicsit visszaültem az akadó elé, akadtam is.
A szabadítással elzavartam minden élőlényt a víz alatt, talán ha az amuri kagylók maradtak.
Emiatt aztán én sem maradtam.
Feleveztem az öböl túloldalára pergetni kicsit. Tényleg csak kicsit, mert megint morogni kezdett az ég és megint sötét fellegek gyülekeztek. Menekülés, irány a kikötő! Tempó. tempó!
Fort a víz a csónak után. Egyéni csúcs. Nem csak kikötni, de még a kocsiba bepakolni is sikerült időben. Én mondom jól esett!
Feleveztem az öböl túloldalára pergetni kicsit. Tényleg csak kicsit, mert megint morogni kezdett az ég és megint sötét fellegek gyülekeztek. Menekülés, irány a kikötő! Tempó. tempó!
Fort a víz a csónak után. Egyéni csúcs. Nem csak kikötni, de még a kocsiba bepakolni is sikerült időben. Én mondom jól esett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése