Lassan, nagyon lassan de elkopik a roskatag Szúnyog híd.
Annyira lassan, hogy nem tűnik teljesen megalapozatlannak egyik feltevés sem, jelesül, hogy a szúnyogok vagy a vízipókok hordják a partra a darabjait.
Amilyen lassan, olyan rejtélyesen is kopik el, hisz az arra járók rendre arról adnak hírt, nincs ott melós, csak a csend.
Pedig hát nem.
A nyomok láncfűrészre utalnak, az meg nem önjáró.
A hidat "szorgos" kezek láncfűrésszel felszecskázzák, majd a darabokat csónakkal hordják partra.
Érdekes és bizonyára roppant mód szapora módszer az űrhajózás korában a technika jelen fokú fejlettsége mellett egy apró bádogcsónakkal partra szállítani egy hajdan volt hidat.
Ha nekem valaki azt mondja, hogy a bontási technológiánk csúcsát ez a módszer jelenti a 21. századi Magyarországon, hát egészen biztosan kinevetem.
Ezek után, bármit el fogok és el is tudok képzelni- hinni az új híd építésére vonatkozó ötletekből.
Mindenesetre a módszer működik. Ha lassan is, de működik. Hisz a fotókon is látszik, a vízbe szakított harmadik elem két-három nap alatt szinte el is fogyott és partra jutott. Az első képösszeállításon látható néhány nagyobb darab ne tévesszen meg senkit, azokat még elérte az ideiglenes töltésről az erőgép. Ékes példa a nagy igazságra: -"lassú munkához idő kell"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése