"Látja? Nem látja? Na látja!" (Hofi Géza)
Ott áll az öböl túlpartján. Teljes nagyságában. Mint a cövek, olyan feszesen, egyenesen. Áll és figyel. Nagyon tud figyelni, nagyon nehéz megközelíteni.
Nem is próbálkozok. Ismerem őkelme hozzáállását, minek mennék?
Ha megyek, ő is megy, elmegy. Állunk és figyelünk. Egymást, a vizet, az erdőt, minden mozgást.
Figyelünk amire csak lehet, mint a felhők közül fel-felbukkanó nap is.
Később már, mert a nap közben halad is útján, már csak őrá figyel. Én már lépek. Lassan rám sötétül az erdő ezen része, ha rá is, majd ő is ellép. Nem éjszakázik ennyire a szélben.
Mert ugye "a bizalom alapja a sűrű ellenőrzés" és hát ő éjszaka aludni akar nem pedig ellenőrizni.
A bizalomnak pedig -mint már mondottam is-, híján van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése