Répási öböl
Az a nagy helyzet, hogy bizonyos okkal felkerestem a környék összes öreg, bedőlt, nagyméretű fűzfáját.
Rég jártam arra, rég láttam őket. Mit is mondhatnék? Voltak hatalmas szelek a térségben, ezért aztán volt meglepetés is.
Hatalmas a pusztítás és nem csak a fűz állományban.
A fenyvesben is, a vegyes szálerdőben is.
Odaút, visszaút, bolyongások, kerülők és az öböl kerüléssel kicsivel átléptem a nyolc kilométert.
Azt gondoltam több lesz. No nem baj, ebben ennyi volt.
Csetlettem-botlottam jó sokat a nem könnyű terepen, a nyolcnak a fele biztosan útmentes szakasz volt. No meg a plusz élmény, majd ráléptem egy pihenő rókára. Szinte a talpam alól ugrott meg.
Nem tudom mire gondolhatott a kis ravaszdi hisz hallania kellett jöttöm, majd térdig ért a száradt aljnövényzet telehintve kiszáradt ágakkal amire vagy rá, vagy átlépni kellett. Kábé úgy csörtettem a susnyásban mint egy termetes vadkan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése