Ha már Manitou is ott állt a parton, no meg én is, hát kezdem egy viccel. Az megvan, hogy :
A vándor megy a parton. Látja ám, hogy a híd le van szakadva. Tanakodik, mitévő legyek?
Szerencsére, korábban pont arra járt a nagy Manitou is, akinek a lába beszorult a ráboruló farönkök alá.
Szóla Manitou a vándornak: - Ha segítesz kiszabadulnom innét akkor teljesítem egy kívánságod.
Úgy is lett. A vándor segített, majd mondá a kívánságot:
-Csinálj nekem egy hidat ó nagy Manitou!
Erre a nagy Manitou -Öreg is vagyok, a hátam is fáj, de tessék - és lement hídba.
Ó nagy Manitou!
Bár én nem vagyok annyira öreg mint te, de a hídállás már nekem sem menne. Hanyatt fekvésből még csak-csak megoldom de állásból lemenni, ... az minimum is erősen kétséges.
De vigasztaljon bennünket a tudat, hogy másoknak sem nagyon megy. Hídfőállás kiépítése már megy, de a többi ...nos, a többiről már beszéltem eleget, most beszéljenek a képek.
Tudom, tudom! Nem kedvez az időjárás. No persze. Először a tóban lévő sok víz, most meg a leeső ... ha már itt tartok. A sok leeső növeli a tó vízét is. A szél meg nyomja az áramlást, az áramlás meg hordja azt a fránya töltést. A végét elhordja, máshol meg már átfolyik rajta. Kérdés, mennyit mosott alá? Majd kiderül, ha ismét rámegy a nehéz MANITOU. Azért majd csak elkészül egyszer. Hisz halad.
Ha kész lesz a híd, akkor már csak az a nagy kérdés, hogy a betonlapok és a háló kerül vissza a partra vagy a rengeteg betöltött föld is? Vagy csak egy része, a többit meg megoldja a víz?
Eredeti fotók a: Deseda tó II. albumomban tekinthetők meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése