Májgomba.
Ezen a fotón a fellelése helyén. Ami nem látszik az aljnövényzet miatt, hogy egy tölgytuskón üldögél.
Nem túl nagy, ellenben friss és pont elég.
Ezen a fotón három nézetből.A kalap felülről, a szennyeződés miatt most nem épp tetszetős kalapbőrrel, de az amúgy is le kell nyúzni tisztításkor.
A termőréteg szép halványsárgás ami mutatja, hogy fiatal, friss példány. Öregen már vörösesbarna.
A rögzülés helye, ahol lemetszettem. Szinte "vérzik". Nyomásra pirosas levet ereszt, tényleg "vérzik.
Hangzatos, kissé sejtelmes nevét a cseppet marhamájra emlékeztető megjelenése, és a színe miatt kapta.
A kalapbőrétől megszabadított gombán jól látszik a sugaras szerkezet. Tapintásra puha, nedvdús, nyomásra pirosas levet ereszt.
Végezetül egy metszeti kép ami mindent megmutat a szerkezetéről.
Az, hogy majd mi készül belőle még kérdéses, mindenesetre felkockáztam és kiáztattam. A tölgy miatt erősen csersavas, érdemes kiáztatni és az áztató levet leönteni felhasználás előtt.
Nem tejben áztatni, az megköti a csersavat.
Tekintve, hogy kockáztam az már biztos nem rántva lesz.
A fotók eredetije a: Gombák albumomban egyesével is megtekinthetők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése