Ezen a napon nem volt időm nagyobb távot menni, csak tán mint az előző nap távjának alig fele, és csak a hegyek lábáig.
Viszont gomba azért volt, mert gomba mindig van. Akkor is ha nincs. Mert ha nincs akkor azért nincs mert nem bukkanunk rá.
Mindig van, legfeljebb már öreg aszott, kiszáradt, vagy fagyott, vagy még kicsi és fejletlen, vagy olyan ami fogyasztásra alkalmatlan volt már születésekor is. Mint például a taplók. Taplók fülszaggató szélben, fagyban és mellig érő hóban is vannak. Ha valami nincs akkor az a mellig érő hó.
Ezek itt a fotón viszont nem taplók. Téli fülőke csemeték és kiöregedett kései laskák. A vöröses színű el is fagyott ki is száradt, a szürke pedig már taplósodásig száradt. A szemnek meg a megtalálás örömének voltak csak jók. Majd legközelebb, az idei tél elején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése