Csörte

Két hattyú -szemre fiatalok, tán ideiek- úszkált a kis öböl vízén. Alacsony a vízszint, a nád mellett még van hínár, szélvédett is. Békés. Már nem sokáig.




Az öböllel átellen is úszott két fiatal a nagy nádfal előtt. Ők sem élvezhették sokáig a békességet. A nyílt víz felől jött a két "dalia". Egyre sebesebben s már messziről mutatva testi fölényük.
A négy hattyú hamar eszmélt s megpróbáltak szétszóródva elúszni.

Mindhiába. A támadás elkerülhetetlen volt. Az egyik területfoglaló űzőbe vette a fiatalt, míg a másik folytatta a beúszást és egy másiknak fordult. Szépen kivitelezett "tengeri ütközet" bontakozott ki. Csak itt a vesztes nem süllyedt, hanem szárnyra kapott.

Egy elszállt, egy kiúszott a közvetlen támadás elől, volt még kettő. Nem bújhattak ki ők sem, csak ha hátrafelé menekülnek a végek felé. De arra is csak addig, míg a nyílt víz el nem fogy.

Nem azt az utat választották, így hát az elsők sorsa jutott nekik. Egyet lerohant az agresszor és addig űzte, míg levegőbe nem kényszerítette. A másik ebben az esetben is kibújt addig, s elmenekült.


Így néz ki a két hős, a győztesek.
Még düllesztik egy ideig a mutatni valót, még kérkednek kicsit a fölényükkel.
Úgy vélem egy pár, s ők fogják uralni a "Királynő" hajdani territóriumát.
A tavasz majd megmondja, s ha úgy lesz mint vélem, hát hírét hozom.
.