A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (129) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (100) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2012. nov. 22.

Csörte

Két hattyú -szemre fiatalok, tán ideiek- úszkált a kis öböl vízén. Alacsony a vízszint, a nád mellett még van hínár, szélvédett is. Békés. Már nem sokáig.




Az öböllel átellen is úszott két fiatal a nagy nádfal előtt. Ők sem élvezhették sokáig a békességet. A nyílt víz felől jött a két "dalia". Egyre sebesebben s már messziről mutatva testi fölényük.
A négy hattyú hamar eszmélt s megpróbáltak szétszóródva elúszni.

Mindhiába. A támadás elkerülhetetlen volt. Az egyik területfoglaló űzőbe vette a fiatalt, míg a másik folytatta a beúszást és egy másiknak fordult. Szépen kivitelezett "tengeri ütközet" bontakozott ki. Csak itt a vesztes nem süllyedt, hanem szárnyra kapott.

Egy elszállt, egy kiúszott a közvetlen támadás elől, volt még kettő. Nem bújhattak ki ők sem, csak ha hátrafelé menekülnek a végek felé. De arra is csak addig, míg a nyílt víz el nem fogy.

Nem azt az utat választották, így hát az elsők sorsa jutott nekik. Egyet lerohant az agresszor és addig űzte, míg levegőbe nem kényszerítette. A másik ebben az esetben is kibújt addig, s elmenekült.


Így néz ki a két hős, a győztesek.
Még düllesztik egy ideig a mutatni valót, még kérkednek kicsit a fölényükkel.
Úgy vélem egy pár, s ők fogják uralni a "Királynő" hajdani territóriumát.
A tavasz majd megmondja, s ha úgy lesz mint vélem, hát hírét hozom.
.

6 megjegyzés:

  1. Éva Gelencsérné
    "Hogy mit jelent hattyúnak lenni? úgy siklani, mint az álom? fenségesen a tó sima tükrén... és nem menni soha a partra. A szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú. Talán nevetséges is: ha végigtotyog a parton, akkor egy másik madárra hasonlít: egy libára. Ott kell maradnia a tó tükrén. némán, fehéren, fenségesen, nem repülni, pedig madár! Egy dalt tudni, és sosem énekelni. Egy életen át, mindhalálig. Emelt fő, hűvös közöny azok iránt, kik a partról bámulnak. És a dal? Soha..."

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű történet csodálatos fotókkal! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. Tetszik a történet, nekem a hattyúkról a hűség jut eszembe, egyébként mindig kicsit irigy vagyok, mikor valaki ilyen szép, hattyú képeket fotóz.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó kis történet a tolmácsolásodban, nem kevésbé jó fotókkal! Köszönet érte!

    VálaszTörlés
  5. De jó,hogy a fényképezőgéped előtt mutatták be élőben az akció filmekben látott harci állapotot (kaszkadőr nélkül). Ebből is kitűnik,hogy "nehéz a bányászlovak élete"...hát még a hattyúké. A képsorozat filmszerűen adja vissza az eseményt.Nagyon jó felvételek. Örülök,hogy részese lehettem beszámolódnak,nekem igazi élményt nyújtott.

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szépen köszönöm mindnyájatoknak! :))

    VálaszTörlés