Négy évszak

Mikor a fotók készültek még kásás volt a víz teteje. De már a levegőben ott volt a tavasz előszele. A tél vége a vízen és a tavasz eleje a levegőben.

Zsömi. Elkerülte élete tizedik esztendejét, őszre fakult már vidám kis pofája. De a szíve! Abban még ugyanúgy lobog a tűz! A szeme! Semmit nem változott a tekintet mélysége! Korában, színében ott az ősz, szívében, szemében a forró nyár.

Négy évszak találkozása.
Négy évszak együttállása.
A már őszbe forduló lankadatlan nyár, figyelte s élvezte a tavasz friss illatát s a múló tél hidegét.


Itt van ő igazán elemében, itt van ő igazán otthon. Szereti a kényelmet, szereti az otthon, a négy fal melegét, de ha kiszabadul ... Fáradhatatlan, vidám, boldog! Az ember barátja ő, de a természet gyermeke. Gyere csak kis barátom! Sok évszak, s sok évszakokon átívelő, hosszú út, még mi ránk vár.
Induljunk hát ...!