Még kevés a szín ...

Még kevés a szín, pedig már éled a természet. A növényvilág lassan, csendesen sarjad, az állatvilág gyors és zajos. Leginkább a madarak. De az elmúlt pár napon, láttam vágtázó őzet megvillanni, gyors mókust szökellni, ravaszdit osonni a víz mentén.

Majd egy hete, hogy a csónak vízen, hát megjárattam párszor. Kellett már, mert berozsdásodtak az evezővillák, meg én is. Mozdul már a hal is, de még keresni kell, így aztán legalább annyi idő telik csónakázással, mint amennyi horgászattal.

Jó ez így! A lényeg az, ha akarom, akkor nem a partról nézem a vizet, hanem a vízről a partokat. A víz még hideg, a szél hűvös, az evezőpad és az evezőnyél úgyszintén. A húzás felmelegít, a nappal együtt már izzaszt és lekívánkozna a szélvédő kabát. Lekívánkozna, de levenni nem szabad, még korai.
Ha nem feledem, csettintek három kockát ugyanebből a horgonyállásból, úgy hónap múltával.