A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (353) Gombák (217) Horgászat (198) Úton (167) Madarak (153) Családi (134) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (70) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2014. március 24., hétfő

Várakozók

Várnak.
Miközben az gyorsforgalmin száz felett süvítenek el az autók ők várnak. Rendületlenül, bizakodón, kitartóan. Szépek, egészségesek. Nem tudják mit vétettek? Nem tudják, meddig kell várni?
Azt tudják, nekik várni kell!

Kell! Kell, mert a gazdi itt hagyott, elment, de ha jön csak ide jöhet. Bíznak ebben. Nem értik, de bíznak. A szív bízik. A kutyaszív mindig bízik! Az ő szívük a feltétlen szeretetre, a feltétlen bizalomra dobban.

Hűségesek. Hűségesek hozzá. Hozzá, ki itt hagyta őket s kit azóta is várnak. Csak addig érdekeltem őket, míg rájöttek én nem ő vagyok. Nem engem vártak.
Még bíznak, még várnak, még kitartanak! Élteti, helyben marasztalja őket a remény. ... Láttam a szemüket. Szomorúság, bizalmatlanság és félelem ül bennük. Ismerem a kutyaszemeket.
Én bele merek nézni! Nem mindig örülök amit látok bennük. Mint az övékben!

8 megjegyzés:

  1. Fájdaloooooooooom...ezt a lelketlenséget amit szerencsétlen állatokkal megtesznek soha,soha nem tudom megérteni,csak a megvetésem van irányukban. (Durva leszek:azt kívánom ezeknek az embereknek,hogy az életben kerüljenek olyan helyzetbe,hogy hiába várjanak...megismerik a fájdalmat.Ezeket a valakiket nem lehet semmilyen fajhoz hasonlítani,mert lélek nélküliek.
    Ui.Amikor a 13 éves német juhász kutyám elfáradt véglegesen,napokig úgy sírt a család,mintha egy hozzátartozótól búcsúztunk volna el és még most is meghatódunk ha említésre kerül,de ezt az érzést az állatbarátok ismerik

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kutya úgy két éves gyerek szellemi színvonalán van, képes annyi szót is megérteni. Mivel emberek közt él, embernek is képzeli magát. Beilleszkedik a család életébe, alkalmazkodik, részt vesz benne és feltételek szabása nélkül szeret. Aki kidobja annyit tesz, mintha egy kisgyereket hagyna magára. Úgyhogy igazad van! Lelketlen gazemberek!
      Ismerem az érzést. Azért van így, mert családtaggá válik. Nem hozzátartozó, de hozzánk tartozik! Érzi ezt ő is, érezzük mi is. A Te farkasod szeretetben ment el, jó helyről, jó emberek mellől! Utolsó leheletéig boldogan! Ők ezt adják, ezt érdemlik! Őszinte tiszteletem! :)

      Törlés
  2. Tovább megyek: az ilyenek megérdemelnék, hogy így járjanak, mint a kitett kutyusok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértünk Panni! Ülnének ott pár napot ....

      Törlés
  3. Egyszerűen nem értem, azokat az embereket, akik így ki teszik az állatokat, megverik, kikötik, jó lehet előtte meg nagy - nagy kedvenc volt......Gyerekünkkel sem teszünk hasonlót sem... Szépen megfogalmaztad Józsi ...és Iván is... Hasonlókat éltünk át... akkor hoztuk Macit...és mintha tudta volna,érezte , hogy valakit pótolnia kell...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az efféle embereket nem is lehet megérteni!

      Törlés
  4. Én ehhez nem szeretnék most érdemben hozzászólni. Attól félek, hogy olyat írnék, amiért később szégyellném magam.
    És mennyi ilyen kutyát látni!

    VálaszTörlés