Ő már Újra otthon van és megemlítette találkozásunk, én tegnap a felsorolásból elhallgattam. Meglepetésnek szántam!
Lett belőle még egy!
Imrével kiböjtöltük a parolát, mert ha én jártam Budapesten, akkor vagy ő járt máshol, vagy én voltam szaladóban. Ha ő járt a Desedánál, akkor szintúgy.
Jót sétáltunk, jót beszélgettünk. Ránk is sötétedett közben. Hiába no!
Jó társaságban repül az idő!
S az egyik jó társaság, vonzza a másikat! Imre meghozta a szerencsémet! Végre lekaptam a vidrákat. Nem egyet, de mindjárt hármat!
Ki nem rest és beírja a blog keresőbe a vidra szót, láthatja, idestova négy éve kajtatom a nyomukat.
Az igaz, távoli kép, de legalább nem teljesen életlen és felismerhető rajta a három vidrafej. 18x-os zoommal ennyi tellett. Ki látott már vidrát tudja, hogy gyorsak és hasonlóképp úsznak mint a delfinek. Kicsit fent, többet lent! Ennek fényében reggelig fogom veregetni a vállamat azért a teljesítményért, amivel mindhárom kobak a képre került! .... Na jó! .... Szerencsém volt!
Mi mindenre jó, egy találkozás. Jó beszélgetés, séta, és még szerencse is. Nekem öröm, ha ilyet olvashatok.
VálaszTörlésBíz jó! Öröm az ilyen találkozás. :)
Törlés