Élet, vagy ...

Hogy mióta vergődhetett s vándorolt egyik levéltől a másikig? Ki tudja?
Mire a látóterembe ért, már annyira kitikkadt a levélre sem bírt felmászni.
Élet vagy halál?
Segítettem neki kicsit.


Keveset pihegett, pihent, száradt majd "csúcstámadás". Nem egy igazi magaslat az a bimbó, mégsem volt egyszerű. Húzta vissza a benne lévő víz.
Hosszan megpihent rajta.


Összeszedte a maradék erejét s újra nekivágott a csúcsnak. Értettem én!
Neki magaslat kell a felszálláshoz, de előtte a nap ereje. Ami kiszívja a vizet hogy megnyithassa a fedőszárnyakat.

Mire felért, újra elkészült minden erejével. Látszik is. Kimerült, ereje már csak a kapaszkodáshoz elég.
Annyi most épp elég. Az most az élet!

Hosszan pihent, hosszan szárítkozott. Majd méregette a távolságot. Kicsiny a magaslat. Nem bírta rászánni magát.
Ha elvéti, az most a halál!
Mocorgása, helyezkedése érdeklődést keltett, új érdeklődőt vonzott a képbe.

Előbb távolabbról pislogott, majd elhelyezkedett támadó pozícióba.
Egy ugrás és ... De ő sem bírt dönteni. Túl nagy a bogár, ámde túl nagy a csábítás is. Ha ráveti magát és víz alá viszi akkor véget ér a történet.
Az a biztos halál!

Tudom! A természet rendezi a dolgokat, rendezi a kiválasztást. Ha neki az van megírva ...
Leszedtem hát a virágról s átdobtam a nádfalon, át az erdőbe.
Ami neki megíratott, azt "olvassa el" odakünn az erdőn! Élete, vagy a halála?