A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (129) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (100) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2014. máj. 15.

Viharban (†)

Valahol,
"Lenn az alföld tengersík vidékin"

Hirtelen jött a vihar.
Hirtelen és iszonyatos erővel! Úgy hajtotta meg a sudár teleszkópárbocot mint kocsis az ostornyelet.
Azt az árbocot, minek tetejéről az antennát minap nyeste le egy a "tudását" fitogtató "kukacbombázó" pilótája. Orkán volt a javából!
Rázta a tájat, a kitelepült gépeket, szaggatta fel a sátrakat és úgy vitte a síkon a közel két tonnás körbálákat mint jó torkú fúvás a tollpihét.
Valahol,
"Szelíd bércek, szép völgyek, vad hegyek!
így, együtt maga a Bakony-rengeteg!"
Hirtelen jött a vihar.
Igaz, ott szinte mindig fúj a szél, hol jobban, hol kevésbé. De az az erő hirtelen jött a szürkülettel. Mire sötét lett orkán erejűvé lett. Tutult a szél a sziklák közt s kevergett. Fent a magaslaton mutatta igazi erejét. A szél felőli oldalt felsorakoztattuk a gépeket, azok adtak csekélyke szélárnyékot a sátraknak. Így is kötözni, igazítani kellett álló éjszaka.
Valahol,
arrafelé csak télvíz idején.
Hirtelen jött a vihar.
Hatalmas széllel, esővel, hideggel. Orkán erejű széllel, mi vízszintesen csapta a jéghideg esőt. A hőmérséklet úgy esett mint a bércről lehajított kő. Fertályóra sem kellet s már ónos esett. Betakart mindent. Utakat, sziklákat, fákat s a technikát. Reggelre ujjnyi vastagon vont be mindent s a hideg csak dermesztőbb lett. A szél viharossá szelídült s havazásra váltott. Csak eset s esett. Vastagsága nőtt a szél meg rakosgatta, rendezgette. Torlaszokat emelt, másutt jégrétegig pucolta a hegyet. Álló hétre ragadtunk oda!

S vajh hány viharban tapostuk egyazon "hadi ösvényt"?
Ki tudja már megmondani? Ott voltunk. Én is Ő is, s még sokan.
Most itt Yvette tombol.
Még nem orkán, de már viharos az ereje.
Lassan nekidőlök s elkísérem a harcost utolsó útjára. Ő már nem érzi a szél erejét nekem viszont további emlékeket fúj. Fúj s messze viszi a lélekharang kondulását, a trombita érces szavát.
Homa István (†) ezredesért!

3 megjegyzés: