A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (313) Deseda (201) Úton (130) Gombák (124) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (103) Horgászat (96) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Kedvenceink (73) Zsömi (70) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (52) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2014. jún. 1.

A gurítgatott kókuszdió

Néhány hete megkívántam egy kókuszdiót. Nem igazán értem az okát, mert ezt megelőzően -mikor szemet vetettem rá- sem ízlett.
Megráztam. Lötyögött. Megvettem.
Hazavittem. Kiittam.
Kiürült. Betettem a hűtőbe, azzal, majd elintézem a maradékát. Majd!

Nap mint nap útban volt. Odébb gurítottam a polcon. Majd!
Így gurigáztam szegénnyel hetekig. Majd!
Mígnem elérkezett a napja. Kivettem. Megráztam. Kottyant. ???
Rávertem egyet a csonthéjra, az szépen kettéhasadt s egyben kipottyant belőle a kókusz húsa.
A nyitva hagyott lyukon, annyit száradt, hogy a hús összébb zsugorodott annyira, mígnem egyben elvált a csonthéjtól. "Labdában a labda."
Ja! Most sem ízlett. Meglehet az a baj, hiába mondják rá, a legjobb szomjoltó, nem vagyok eléggé szomjas?
Nekem ... Hogy mondjam? Kókusz ízű lé. Semmi több. Nem találom különlegesnek. Fene az úri belemet! Nem? :)

2 megjegyzés: