Egyéni rekord

Kellemes idő ígérkezett tegnap.
Sem nem túl meleg, sem nem túl szeles. Igazából pontyozni készültem, de azért a pergető nálam volt.
Kezdetnek megdobáltam a "süllő pályát", eredmény semmi. Óra múltával feladtam s lekötöttem egy tökleveles mellé.
Mozgásban nem mutatta magát hal, ezért egy botot nád közelbe, egyet nyílt víznek. Semmi. Illetve lekaptam egy "nádszál lépegetőt", majd bemutatom. Óra múltával feladtam, s kicsorogtam a víz közepére.
Az odáig vezető utat megmártogattam, semmi. Horgony le, készségek bevetve mély vízre. Semmi. Illetve beúszott a hattyúpár a kicsikkel. Majd bemutatom őket. Óra múltával helyváltoztatás, elcsorogtam az elágazásig.

Horgonyvetés, készségeket a tökleveles mellé. Semmi. Illetve fülledt lett a meleg s kezdtek a tagjaim megmacskásodni. Nem nekem találták ki ezt a semmittevő üldögélést. Óra teltével összepakoltam, felcibáltam a horgonyokat s úgy gondoltam mára elég. No persze, az órákat ne mért időnek értse valaki is, csak úgy gondolom formán. Inkább több volt, mint kevesebb.
Szép lassan tolt a szél, én meg adtam magamnak még egy szakaszt megpergetni. Egy esélyt fogni, no és kimozogni a sok ülést. Azután mégsem a kinézett szakasz felé húztam, hanem ráhagytam a szélre. Úgy néztem, rátol majd egy ismert akadóra. Odáig, s nem tovább! Ott befejezem a napot.

Az akadón lehetett, s nagyot ütött. Vitte is azonnal. Elhúzott jó adag zsinórt, majd mikor megfékeztem húzott csónakostul. Úgy véltem, ráhúz lassan egy tuskósorra ha nem ügyelek, ezért kidobtam egy horgonyt. Így már nem bírt vontatni, sikerült köröztetni. Most kezdődött az igazi harc! Bizonyosan eltelt fél óra, mire a karcsú pálcával sikerült vízközt terelni s megláthattam a méretét. Mindent bevetett! Kirohant, visszahúzott fenékre, áttört a csónak alatt, megkísérelte megcsípni a horgony kötelét. Vizsgáztunk. Én is, a szerelék is. Íme az eredmény. 145 cm és 22 kiló. Többi kép, a "Horgász" albumban.