Szólt az oszlop ...

Ki már fotózott harkályt teleobjektív nélkül, tudja, nem egyszerű eset őkelme. Legalább annyira kirafinált a bujkálásban mint a mókus. De nem ez a lényeg!
Hanem az, mit akar őkelme az oszlopon?
Szólt az oszlop, mint a dob!
De miért püföl egy kiszáradt és kátrányos oldattal átitatott villanypóznát?

"A harkály hajszálpontosan céloz – ezzel megvédi az ütődéstől az agyát; egész teste olyanná fejlődött, hogy elnyelje az ütést. Kemény izmok, szivacsszerű csontok és egy harmadik szemhéj tartja épen az állatok agyát. Az ütés előtt egy pillanattal a harkály nyakában lévő erős izmok összehúzódnak, ekkor a madár becsukja vastag belső szemhéját. A koponyában egy összenyomható csont is tompítja az ütést, s mivel a madár még mindig csukva tartja a szemhéját, ez megvédi a szemét a fáról lepattanó daraboktól, sőt helyén tartja a szemgolyót.
A harkály szemhéja éppen úgy működik, mint az autók biztonsági öve: megvédi a szemét attól, hogy szó szerint kiessen a koponyából. A madár agya szintén merev marad, mialatt ő kopácsol. Ez azért lehetséges, mert a harkályoknak szinte nincs is agyvize. Ha az ember fejét érné ilyen erős ütés, az agya előre-hátra mozogna az agyvízben, és könnyen megsérülhetne." (www.mimicsoda.hu)
Huhh!
Szóval! Sem nem agyalágyult, sem nem vaksi!
S zengette az oszlopot, szállt a dobszóló, messze hangzott Széles-rét mentén, minden nap. Béla bátyámtól később megtudtuk, már megérkezésünk előtt is az oszlopon zenélt s ők sem lelték a magyarázatot.

A megoldást azért lelhettem meg, mert én szeretek fényképezni, őkelme viszont nem szereti ha fotózzák. Addig keringett az oszlop csúcsán s kereste a takarást, mígnem ...
Mígnem lepottyant odafentről egy még zöld mogyoró. Egy férges mogyoró!
Ez a madár nem agyalágyult, hanem egy lángész!
Felvitte a férges mogyorószemet, beszorította a pózna csúcsán lévő repedésbe és feltörte. Az oszlop meg átvette a rezgést!
A második képre ránagyítva látszik csőre előtt a zöld magocska.