A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (394) Deseda (355) Gombák (218) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2015. április 7., kedd

Csíp vagy nem ...

Csíp vagy nem csíp a hattyú?
Ez itt a kérdés!
Orsi is úgy hallotta, csíp. Én is hallottam.
... Ámde nem tapasztaltam.
Még eddig egyszer sem.

Az elmúlt pár évben annyi találkozásom s kapcsolatom volt hattyúpárral, hogyha most engem kérdez meg bárki is, én azt mondom, nem csíp.
Ha valaki áldoz rá időt -nem keveset mert 30 bejegyzés- és végignézi a "Királynő" témakör alatti írásokat, akkor tudni fogja miről is beszélek.
Nem először ettek a kezemből s nem csíptek meg.
Ha úgy érzi a madár, "ne közelebb" akkor sziszeg, fúj s a képeken látható módon jelzi, "maradj ott!"

Itt épp Zsömivel közli kívánságát a gúnár. S Zsömi értette is!
Tőlem kézből elvette a falatot, Zsömit úgy két méterről már visszaparancsolta. Majd ha már több alkalommal lát együtt bennünket akkor elfogadja Zsömit is, kéznyújtásnyira mint engem.
Tudom, mert más párokkal is így volt.
Az is igaz, soha nem próbáltam őket megfogni. A madarak a szabadság szülöttei, nem szeretik a fogdosást!
A kézre ülő papagáj is tiltakozik ha megfogják, összefogják s szárnyát.
Barátsággal, lassan, időt rááldozva, türelemmel kell közelíteni hozzájuk, semmit nem erőltetni, szoktatni őket a jelenlétünkhöz.
Megszokják, elfogadják, de az az egy lépés, az a karnyújtásnyi!
Vannak kivételes esetek. Mint amit a "Hattyúsirató" alatt megírtam.
Akkor kénytelen voltam vele s megfogtam. Nem is csak úgy, hanem minden porcikáját. Meg sem próbált megcsípni.
Akár a mostani ifjú pár egyike is lehet ott a végeken, az akkor sérült madár.
A ... folytatás-ban láttam úszni, miért ne gyógyulhatott volna, miért ne ...?

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szeretem a madarakat, rajongásig, tényleg....de maradjunk annyiban, hogy nem szeretném kipróbálni a csípését:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem! De ha egyszer mégis megcsíp egyik, annak oka lesz. Én leszek az ok. :)

      Törlés
  2. Ha megcsíp, akkor énekeld el neki Nagy Feró dalát:
    Az ok a boldog szép nap ok
    Ég veled!
    Te nem tudod, milyen jó nélküled!

    VálaszTörlés